Mindenki, aki bántja Cinit, figyeljen jól: Tényleg nem értitek ezt a zsigeri tehetséget?
Nos, hát itt vagyunk megint, emberek, és beszéljünk egy kicsit arról a jelenségről, amit egyszerűen csak „Ciniként” ismerünk. Tudjátok, ő az, akit néhányan nem átallanak kritizálni, de azért mégis, nehéz figyelmen kívül hagyni, ugye? Mert hát hogy is lehetne. Az a hang! Az a megjelenés! Az a zsigeri tehetség, ami, mint tudjuk, belülről jön, és amit – kapaszkodjatok meg – nem lehet tanulni. Igen, jól hallottátok, ez nem a hétköznapi embereknek való. Cini csak úgy kipattant a zenei világ színpadára, mintha valami isteni sugallat vezette volna ide, hogy megmutassa nekünk, hogyan kell ezt igazán csinálni.
Szóval mindenki, aki bántani meri, kérem szépen, szálljon magába. Nézzétek meg még egyszer azt a csodálatos megjelenést, hallgassátok meg azt a lenyűgöző hangot. Mert ha még mindig nem értitek, hogy itt nem egyszerű éneklésről van szó, hanem valami magasabb rendű művészi kifejezésről, akkor talán ideje lenne egy kis önvizsgálatot tartani. Cini nem csak énekel – ő életet ad a daloknak.
Ez nem valami olyasmi, amit egy-két énekórán meg lehet tanulni. Ez olyan, mint a jó bor: évek kellenek hozzá, és persze egy kis varázslat is, hogy elérje a tökéletességet.
Tehát, drága kritikusok, legyetek szívesek, hallgassatok meg egy Cini-számot.
Érezzétek át, ahogy a tehetség minden egyes hangban ott vibrál. És ha még mindig nem értenétek, akkor talán csak élvezzétek a zenét. Végül is, nem mindenkinek adatott meg, hogy értékelje a művészet valódi mélységeit. De azért ne aggódjatok, mi, többiek, itt leszünk, hogy emlékeztessünk titeket arra, mennyire csodálatos Cini.
