Volt egyszer egy idős néni és egy bácsi. A bácsi nagyon szerette volna, de nem működött a szerszáma. Elmesélte ezt egy régi jó barátjának hátha van valami ötlete.
A barátja ezt tanácsolta: – Pista bácsi, próbáld meg korán reggel, akkor működik.
Megfogadta a tanácsot az öreg, úgysem veszít vele semmit. Korán reggel felkeltette az asszonyt és akárhogy próbálta nem sikerült neki.
Gondolta az öreg magában: ha már ilyen korán felkeltem, elmegyek a pékhez, veszek kenyeret.
El is ment, vett kenyeret.
Amikor megy hazafelé, a szomszédasszony kint áll a kapuban, látja hogy Pista bácsi ilyen korán kenyérért ment. Odaszól neki: – Puha-e Pista bácsi?
– Puha bizony, puha, egye meg a fene, ha nem lenne puha, nem mentem volna pékhez!
+1 vicc:
Elértem a nyugdíjkorhatárt, bementem járandóságomért a nyugdíjbiztosítóm helyi fiókjába. A pult mögött ülő fiatal nő, életkorom ellenőrzése végett, kérte a személyi igazolványomat. Végigkutattam a zsebeimet, és rájöttem, hogy a tárcám otthon maradt.
Mondtam neki, hogy sajnálom, haza kell érte mennem, majd később megint eljövök. Mire a nő mosolyogva: gombolja ki az ingét. Nem értettem mit is akar, de kigomboltam. Az az ősz szőr nekem elég bizonyíték, mondta a hölgy és átvette tőlem a kitöltött űrlapot.
Mikor hazaértem, elmeséltem a nejemnek az irodában történteket. Erre a nejem: – Miért nem toltad le a gatyádat is! Még rokkantságit is kaphattál volna!
