Egy szomorú hajnalon a magyar művészvilág egy újabb legendájától búcsúzott, mikor egy kiemelkedő tehetség végleg itthagyott bennünket.
Az élet furcsa játékai közé tartozik, hogy néha nem is tudjuk, mennyire meghatározóak mindennapjainkban azok a személyek, akik a művészet színpadán, a filmvásznon vagy éppen a televízió képernyőjén élik életüket. Amikor pedig távoznak, hirtelen rádöbbenünk, hogy az általuk hátrahagyott örökség milyen mélységes hatással volt ránk.
Egyik ilyen jelentős alak, kinek emléke most már csak a művészi alkotásokban él tovább, egy olyan személy volt, aki hosszú évtizedeken át bűvölte el közönségét. Egy színész, akinek képességei és karizmája megkérdőjelezhetetlenek voltak, s akinek nevéhez számtalan emlékezetes alakítás fűződik. Azok számára, akik ismerték, nem csupán a művészi teljesítménye, hanem embersége, szellemisége és humora is maradandó nyomot hagyott.
A művész, akiről szó van, Miske László, akinek neve a magyar színházi és filmes világban egyet jelentett a hitelességgel és az elkötelezettséggel. Debrecen, Nagyvárad, Kolozsvár és Miskolc színházai mind-mind otthont adtak neki, ahol a magyar és világirodalom legnagyobb alakjait keltette életre. Nemcsak színpadi jelenléte, hanem karrierje is lenyűgöző volt: a Pécsi Országos Színházi Találkozón a legjobb mellékszereplőnek szavazták meg, valamint a Jászai Mari-díj is fémjelezte munkásságát.
Filmes pályafutása során olyan alkotásokban tűnt fel, mint a Honfoglalás, A rózsa vérében és a Sacra Corona, melyek mind-mind tükrözik tehetségét és sokszínűségét. Ezek a filmek nemcsak a hazai, de a nemzetközi közönség számára is megmutatták, milyen egyedi és utánozhatatlan a magyar színészet.
Egy ilyen életút, mint Miske Lászlóé, sosem zárul le teljesen. Az általa hátrahagyott művek, legyenek azok filmek, sorozatok vagy színházi előadások, tovább élnek, s vele együtt mi is megőrizhetjük őt emlékeinkben. A Magyar Teátrumi Társaság Életműdíja, amelyet tavaly decemberben vehetett át, méltó elismerése volt annak a rengeteg munkának és odaadásnak, amelyet egész életében a művészet oltárán ajánlott fel.
Az élet talán egyik legnagyobb tanulsága, hogy meg kell becsülnünk azokat a pillanatokat, amelyeket szeretteinkkel, példaképeinkkel tölthetünk. Ahogy Miske László is mondta egykor: A színház nem csupán a szórakozásról szól, hanem a lélek neveléséről is. E szavak jegyében, ne feledjük, hogy a művészet és azok, akik életüket ennek szentelik, nélkülözhetetlenek a mindennapjainkban.
Zárásként nem marad más, mint a tiszteletteljes főhajtás egy olyan színészóriás előtt, akinek munkássága örökre beíródott a magyar művészettörténetbe. Kívánjunk neki békés nyugodalmat, és örüljünk, hogy részesei lehettünk egy ilyen gazdag életműnek.
