Anna szerelmes lett tanárába, Péterbe. A férfi jóval idősebb volt nála, már a 61. évében járt. A szülei eleinte nem is sejtették, hogy valami van köztük. Péter egy tisztességes, de szerény életet élt tanárként, és bár Anna szülei elismerték a férfi tudását, a pénzügyi helyzete mindig aggodalomra adott okot.
Amikor Anna és Péter házasságot terveztek, a lány szülei hevesen ellenálltak. Nem a férfi kora, hanem az alacsony tanári fizetés volt az igazi félelmük. Aggódtak, hogy Péter nem tudja majd biztosítani a lányuk jövőjét, nem lesz képes őt eltartani, és nem tudják biztosítani a boldogságukat.
Anna mindent elmondott szüleinek, de végül a férjét választotta. Az esküvő egyszerű volt, de annál meghittebb. Péter szeretete, bölcsessége és figyelme teljesen elvarázsolta őt, és az évek múlásával a pár valóban boldog lett. Péter nemcsak mint tanár, hanem mint férj is csodálatosan gondoskodott Annáról.
Idővel Anna szülei is megértették, hogy a szeretet nem mérhető pénzben. Amikor végre megismerkedtek Péter valódi jellemével – hogy mennyire tisztességes, segítőkész és gondoskodó –, belátták, hogy tévedtek. A férfi nemcsak egy tanár volt, hanem egy tisztességes ember, aki mindig a legjobbat akarta a lányuknak.
Egy napon a szülei felkeresték Annát és Pétert. Szívből jövő bocsánatkéréssel és könnyekkel a szemükben kérték a megbocsátást. Anna és Péter boldogan fogadták őket, és bár a kezdeti nehézségek után, végül minden rendbe jött. Azóta a család újra összejött, és együtt ünnepelték a szeretetet és a megbecsülést, amit mindannyian megtaláltak.
