Ledobták a buszról ezt a férfit, azt hitték drogos, közben csak haldoklott. A mentő 2 óra alatt ért ki hozzá, sajnos…
13:30-kor elindultam haza a munkahelyemről. Útközben, a normális egy átszállás helyett, a BKV kedveskedett nekem 4 átszállással! Mondom sorban: Lerobbant, lerobbant, rosszul lett valaki, kimaradt a mentesítő. Másfél óra múlva, mikor már azt hittem, hogy végre a célegyenesben vagyok, kezdődött csak a java!
Leszálltam a buszról végre a végállomáson, majd indultam is volna haza, de ekkor megállított egy 50 körüli hölgy, egy 16 év körüli kis sráccal, hogy segítsek mert egy eszméletlen férfi fekszik az úttest szélén. S valóban…egy olyan 35 – 40 év körüli, jól szituált, Férfi feküdt a betonon mozdulatlanul. Kommunikálni nem tudtunk vele, szinte kómában volt. A pulzusa kitapintható volt, tehát lélegzett. Olyan szerencsétlenül feküdt, hogy az egyik lába konkrétan lelógott a peronról s a beérkező buszok, gond nélkül keresztül is mentek volna rajta, ha nem tesszük arrébb. Tudom, mert miután arrébb vonszoltunk, utána is tök vígan 2 – 3 centire kerülték csak el a testet.
A fiatal srác azt mesélte, hogy azon a buszon utazott, ahonnan tulajdonképpen ledobta két markos legény a buszvezető kérésére. S nem elvonszolják, egy közeli padig a magatehetetlen embert ( 4 – 5 méternyire volt) hanem tulajdonképpen a buszajtó kinyitása után egyszerűen kitették a buszon kívülre. Onnan tudjuk, hogy több busz is úgy állt meg, hogy az ajtó mögötte nyíltak ki és a leszálló utasoknak úgy kellett szólni, hogy ne lépjenek rá. A buszok egyébként jöttek – mentek, de egyetlen egy buszvezető sem dugta volna ki az orrát s kérdezte volna meg, hogy minden oké. Gond nélkül leparkoltak a mozdulatlan test mellett, majd leszálltak az utasok, aztán mentek a dolgukra. Gratulálok! Eddig se tartottam sokra a BKV-t, most meg aztán…
Hívtam a 112-t. Ekkor pontosan 14:42 volt. Elmondtam, hogy mi történt és szeretnénk segítséget kérni. Feltettek pár kérdést, eszméletlen-e, kommunikál-e, stb, amikre szép sorban válaszoltam is. Majd mondták, hogy „azonnal” küldik a kocsit. (A segélyhívó amúgy egy 2 perces beszélgetés, adatrögzítés után átkapcsolt a mentőkhöz, ami 3 perces várakoztatással járt, miközben végtelenítve hallgathattam, egy monoton férfihangot, hogy ne rakjam le a telefont. Na, nekik elmondtam újra.)
40 perce ( ! ) fagyoskodtunk már ott a mozdulatlan test mellett – most már hárman – amikor ismét felhívtam a mentőket, hogy megérdeklődjem, hogy akkor végül is most melyik BKV busszal is fognak érkezni, mert ennyi idő alatt már azzal is vígan kiértek volna. Ekkor a diszpécser ingerült hangnemben kioktatott, hogy nem is 14:42-kor hívtam őket, hanem 14:44-kor! – s utalt rá, hogy kussoljak már és várjak türelmesen tovább szépen. Azt tettem…
Közben jöttek – mentek a buszok körülöttünk. S tényleg még három autómentő is elment mellettünk, de normális mentő, sehol. 67 perce ( ! ) várakoztunk már az eszméletlen, mozdulatlan fiatal férfihoz riasztott mentőre, amikor is egy idősebb, jól szituált buszvezető megállt s kiszaladt hozzánk, s megkérdezte, hogy miben tud segíteni. Jééé! Van köztük normális is ezek szerint?! Tök kedves és készséges volt és segített azzal, hogy Ő maga is beszólt a központba és azon át is bejelentették az esetet. Közben próbáltunk kommunikálni a mozdulatlan férfivel, de minden próbálkozásunk rendre kudarcba fulladt. A szemközti élelmiszerbolt eladói vihogva települtek ki az utcára, kempingszékekkel és figyelték az eseményeket. Annyi esze egyiknek sem volt, hogy megkérdezze segíthet-e bármiben, de egyenes adásban követték az eseményeket. Szerintem még szotyiztak is, és tényleg csak egy telefon hiányzott a kezükből, ahogy bejelentkeznek live-on a Facebookra. Hárman ott fagyoskodtunk s vártuk a több, mint 1 órája hívott mentőket. Az egyik srác a végén már annyira fázott, hogy felment átöltözni és hozott le egy plédet is, amivel betakartuk nyári ruhában a csupasz betonon fekvő férfit.
(Ami az 50 év körüli hölgyet illeti, aki tulajdonképpen engem is leszólított, állítása szerint ápoló volt. De ha ez igaz, akkor a világ legidegesítőbb ápolónőjét sikerült kifognom. Folyamatosan azt ismételgette, hogy Ő ám ápolónő és a földön fekvő, eszméletlen férfinek feszt olyan értelmes kérdéseket tett fel, hogy „Na, nem akar mégis felkelni onnan?! Na, csak, hogy legalább lehessen valami sikerélményünk, ha már itt fagyoskodunk Ön miatt…” meg, hogy „Csak nem valami jóféle borocskát iszogattunk?! Na?! Milyen volt?! Furmint vagy Rozé?!” – s ilyeneket, 2 percenként. Már majdnem leütöttem a végén komolyan.)
Aztán csoda történt: Megérkezett a mentő! 😮
Tapsoltunk is volna, ha nem lettünk volna karikára fagyva.
Az óra ekkor már 16:20 percet mutatott. Már besötétedett!
Nem nehéz kiszámolni: Másfél órába került kijönni a mentőknek!
Ország fővárosának egyik külső kerületébe, kora délután, ha 14:42-kor találsz egy eszméletlen – magatehetetlen embert a nyílt utcán, akkor jó esetben 16:20-ra arra téved egy mentő!
S én értem, hogy most aztán mindent rá lehet fogni a C@vid-ra, meg nagyon divatos kifogás az „egészségügyi dolgozók túlterheltek” szállóige, de ha csak egy ápolatlan, büdös, részeg hajléktalanról lenne szó, valami nyócker mélyén leledző kalyibában, ez akkor is vérlázító és elfogadhatatlan!!!
