Elhunyt a magyar légiutas-kísérő szakma megalapítója, Gerőfi Sándorné Ibolya
A magyar légi közlekedés egyik legikonikusabb alakja, Gerőfi Sándorné Ibolya, életének 92. évében távozott közülünk. Az első magyar fő-légutaskísérő, akinek a neve örökre összefonódott a szakma hazai megalapításával és fejlesztésével, generációkat nevelt ki, akik ma is hálával gondolnak rá.
A szakma alapítója
1957-ben csatlakozott a Malévhoz, ahol gyorsan felismerte a légiutas-kísérők képzésének fontosságát. Ő dolgozta ki az első oktatási anyagokat, és ő irányította a kezdő stewardessek képzését. Karrierje során nemcsak szakmai tudását adta át, hanem a Malév arculatát is meghatározta, minden helyzetben a legmagasabb színvonalat képviselve.
Az Aeropark, Közép-Európa vezető repülőmúzeuma is megemlékezett róla: „Gerőfi Sándorné Ibolya a magyar légi közlekedés hőskorának szimbóluma volt. Nemcsak a szakma alapjait fektette le, hanem generációkat inspirált, akik tovább vitték az általa teremtett értékeket.”
Karrier és örökség
Gerőfi Sándorné Ibolya pályafutása az 1980-as évekig tartott. Az ő irányítása alatt a Malév stewardessei világszínvonalú képzést kaptak, miközben mindig szem előtt tartotta az utasok és a vállalat iránti tiszteletet. Az ő személyisége, megjelenése és kulturált beszéde példaként szolgált a fiatalabb generációknak.
Nyugdíjba vonulása után sem szakadt el a szakmától. Tanítványai pályafutását figyelemmel kísérte, és emlékkönyvet vezetett, amelyben dokumentálta a fiatalabb generációk sikereit és fejlődését.
Cserhalmi Imre, a „Ki fog repülni?” című könyv szerzője így emlékezik meg róla:„Gerőfiné Ibolya egész magatartásával, megjelenésével, hallatlan kulturált beszédével percnyi kétséget sem hagyott afelől, hogy mindig magas színvonalon képviselte a vállalatot. Tőle rosszat nem tanulhattak az ifjabb generációk, csak a legjobbat.”
„A magyar polgári repülés első felvonása”
Egy korábbi interjúban Gerőfi Sándorné így fogalmazott:„Amikor a Malévhoz kerültem, mindössze ketten voltunk stewardessek. Amit én itt végigéltem, az volt a magyar polgári repülés nagy első felvonása. Hiszem, hogy amit létrehoztunk, az eszmei érték is, ami tovább marad és hat, mint a mi életünk. A hivatásunk szépsége abban rejlik, hogy minden egyéni bánatot vagy örömöt befelé kell gyűrni, és mindig mosolyogva, a legjobbat nyújtani az utasoknak.”
Emlékiratai elkészítésén is dolgozott, melynek címe: „A vak sztyuvi visszanéz.”
Egy örökké élő örökség
Gerőfi Sándorné Ibolya neve örökre összeforr a magyar légi közlekedéssel. Az ő élete és munkássága nemcsak a szakma alapjait határozta meg, hanem példaként szolgál a tisztességre, az alázatra és a kiválóságra.
Az Aeropark bejegyzése így zárult róla:„Mennyi mindent adott ez a hivatás, és mennyi mindent adott nekünk Gerőfi Sándorné Ibolya. Példakép volt és marad mindannyiunk számára. Emléke tovább él a magyar légi közlekedés történetében.”
Nyugodjon békében, Ibolya.
