John Edward Jones orvostanhallgató és amatőr barlangász 2009-ben hunyt el, amikor beszorult a Utah államban található Nutty Putty-barlangrendszer egyik szűk járatába.
Ez a barlangrendszer rendkívül népszerű a kezdő barlangászok körében, ugyanakkor komoly kihívást is jelent rengeteg szűk és csavaros járatával. 1999 és 2004 között hat ember rekedt a barlangban, akiket ki kellett menteni, és 2006-ban 3 évre le is zárták a barlangrendszert, mivel a hatóságok tartottak a halálos balesetek lehetőségétől.
John a barátaival indult el felfedezni a barlangrendszert, és nem is aggódtak különösebben, mivel úgy gondolták, tapasztalt barlangászként nem eshet bajuk. A 26 éves John és bátyja, Josh, bemerészkedtek a barlangrendszer egy különösen szűk szakaszába.
A járat, amin elindultak, egy tágasabb barlangba vezetett, de egy ponton rossz irányba fordultak, így a barlang egy feltérképezetlen részébe jutottak, bár erről akkor nem tudtak. John haladt elől, és végül egy zsákutcában kötött ki, ahol beszorult. Miközben megpróbálta kiszabadítani magát, egyre mélyebbre csúszott a szűk nyílásba, ahol végül fejjel lefelé csapdába esett.
Amikor Josh utolérte, már csak a testvére lábát látta, a testének többi részét „elnyelte” a szűk hasadék. Megpróbálta kiszabadítani, de amikor látta, hogy nem tud rajta segíteni, visszafordult, hogy segítséget hívjon. Az első személy, aki a helyszínre érkezett, egy Susie nevű helyi önkéntes mentő volt, közel 3 órával azután, hogy John csapdába esett.
Susie hamarosan rájött, hogy a barlang szűkössége miatt nem tudja kimozdítani a férfi testét a hasadékból, ahová beszorult. A következő órákban a mentőcsapat megpróbálta kiszélesíteni a nyílást nagyobb szikladarabok kifúrásával, de a munka csak nagyon lassan haladt.
Végül a csapat kitalált egy tervet, hogy Johnt egy bonyolult kötél- és csigarendszer segítségével húzzák ki, amelyet a lába köré erősítenek. Ennek felszerelése azonban órákig tartott, és a szűk járatban egyszerre csak egy ember tudott John közelébe jutni.
Addigra azonban John állapota kezdett kritikusra fordulni. Miután órákig fejjel lefelé lógott a szűk nyílásban, így a vér a fejébe áramlott, kezdett nehezen lélegezni, és a szíve kétszer gyorsabban vert a normálisnál. Ezen a ponton azonban a mentőcsapatok még hittek benne, hogy ki tudják szabadítani. Még a feleségével is tartani tudta a kapcsolatot egy rádión keresztül, amit levittek neki. Egy ponton sikerült annyira kihúzniuk a nyílásból, hogy szemkontaktust tudott teremteni az egyik mentőssel. Ekkor már majdnem biztosak voltak benne, hogy meg tudják menteni, amikor bekövetkezett a váratlan tragédia.
Az egyik, a falhoz rögzített csiga meglazult, és John teste visszacsúszott a szakadékba, még mélyebbre, mint korábban, így a mentősök már nem tudtak hozzáférni, sőt, egyikük majdnem beszorult, ahogy megpróbálta elérni a férfit, hogy új kötelet rögzítsen a lábára.
Amikor már 27 órája volt beszorulva, a mentősök végül megállapították, hogy meghalt. A halál oka szívmegállás és fulladás volt. Bár eredetileg ki akarták szabadítani a férfi holttestét, végül be kellet látniuk, hogy túl veszélyes lenne ezzel próbálkozniuk. A jövőbeli balesetek megelőzése érdekében a járat bejáratát robbantással beomlasztották, majd betonnal is feltöltötték.
Johnnak és a feleségének, Emilynek ekkor már volt egy újszülött kislánya, Lizzie, és éppen a második gyerekük érkezését várták. A kisfiú, aki a következő évben született meg, édesapja emlékére a John nevet kapta.
2016-ban a tragikus esetről film is készült, The Last Descent címmel. A Johnról készült film teljes egészében megnézhető az alábbi videóban!
