Anyósom hozzánk költözött – Éjszakánként furcsa jeleket mutatott az ablakban
Amikor férjem, Márk édesanyja, Viktória hozzánk költözött, hogy segítsen a kislányunk, Klára gondozásában, minden tökéletesnek tűnt. De nem sokkal később rájöttem, hogy Viktória viselkedése egy titkot rejt, amit sosem láttam előre. Ez a titok azonban mindannyiunk életét örökre megváltoztatta.
Új élethelyzet, új remények
Viktória mindig is szeretetteljes anyós volt. Márk és én esküvőnk után családként fogadott el, sosem éreztem azt a tipikus anyós-meny konfliktust, amiről sokat hallani. Kedvessége és bölcsessége megkönnyítette az életünket, különösen az első gyerekünk, Klára születésekor.
Amikor úgy döntöttünk, hogy visszaköltözik hozzánk, hogy segítsen a mindennapokban, boldogan mondtam igent. Klára most ötéves, én pedig szerettem volna újra munkába állni. Viktória felajánlotta, hogy segít, és Márk is örömmel támogatta az ötletet.
„Ez mindenkinek jó lesz,” – mondta Márk. – „Anyu imádja Klárát, és örülni fog, hogy aktívan részt vehet az életünkben.”
A furcsa dolgok kezdete
Eleinte minden rendben ment. Viktória újra megtalálta a helyét az otthonunkban, és Klára is boldog volt, hogy a nagymamája állandóan körülötte van. De hamarosan kezdtem észrevenni néhány különös dolgot.
Egyik este beléptem Klára szobájába, és Viktóriát láttam a játékok között térdelni. Láthatóan keresett valamit, de amikor megkérdeztem, mit csinál, csak annyit mondott:
„Rendet rakok.”
Másnap reggel Klára sírva ébredt.
„Eltűnt Bun-Bun!” – zokogta.
Bun-Bun, a kedvenc plüssnyuszija sehol sem volt. Átkutattam az egész házat, de nem találtam. Néhány nappal később a nyuszit Viktória szobájában találtam meg.
„Miért volt nálad Bun-Bun?” – kérdeztem tőle.
„Megjavítottam egy szakadt részt,” – felelte mosolyogva.
De a nyuszin nem látszott semmi javítás. Ez az első kis incidens felkeltette a gyanúmat, de próbáltam nem túlreagálni.
Rejtély az ablaknál
A legfurcsább dolog azonban Viktória éjszakai viselkedése volt. Minden este pontban kilenckor az ablakhoz állt, és egy kézmozdulatot tett, mintha jelezne valakinek. Először azt hittem, csak nyújtózkodik, de a mozdulat túl szabályosnak és szándékosnak tűnt.
„Mit csinálsz az ablaknál?” – kérdeztem egy este.
„Csak nyújtom a kezem. Néha elgémberedik,” – válaszolta nevetve.
Nem voltam meggyőzve, de nem akartam összeesküvés-elméleteket gyártani.
A titok kiderül
Egyik éjszaka, amikor már azt hittem, Viktória abbahagyta a különös szokásait, egy újabb meglepetés várt rám. Épp elhaladtam Klára szobája mellett, amikor hallottam, hogy Viktória suttog neki:
„Most jön a meglepetés, amiről beszéltem. Öltözzünk fel, és emlékezz, anyának nem kell tudnia.”
A szívem hevesen vert. Óvatosan kukucskáltam be az ajtón, és láttam, ahogy Viktória kabátot ad Klárára. Nem hittem el, amit látok. Azonnal közbeléptem.
„Viktória! Állj!” – kiáltottam.
Viktória összerezzent, Klára zavartan nézett rám. Az udvaron, a sötétben egy férfi állt, aki Viktória felé intett.
„Mi folyik itt?” – követeltem választ.
Viktória végül bevallotta az igazságot: a férfi, Richard, a barátja volt. Már öt éve, hogy özvegy, és nemrég újra megtalálta a boldogságot. Richard süket volt, és a kézjelek, amelyeket az ablakban tett, valójában üzenetek voltak neki.
Új kezdet
Viktória bevallotta, hogy félt elmondani nekünk a kapcsolatát, mert nem tudta, hogyan fogadnánk. Azt is elmondta, hogy Richard azért jött, hogy találkozzon velünk, de ő még nem érezte magát késznek erre.
Végül meghívtuk Richardot, és bár az este elején feszült volt a hangulat, hamar megláttuk, milyen kedves és figyelmes ember.
Azóta Richard rendszeresen látogat minket, és a családunk részévé vált. Viktória pedig megtanulta, hogy nem kell félnie az igazságtól, mert a szeretet és a család mindennél erősebb.
via
