Négy éve ezen a napon megállt velünk a világ egy pillanatra csend lett, könny lett, és megszületett a csoda: TE ADRIKA!
Az első érintésed, az első pillantásod örökre nyomot hagyott bennünk,
mintha a szívünk új ritmusra váltott volna – a Te ritmusodra.
Azóta Te vagy a reggeleink fénye,
az éjszakáink csöndes nyugalma.
A hang, ami nevet, ha mi is nevetünk,
és a kis kéz, ami simogat, ha elfáradunk.
Otthon Anyával gyúrjátok a tésztát, miközben nevetésetek betölti a konyhát. Az apró kezek bizonytalanul, de lelkesen követik anyáét – minden mozdulat egy új emlék. Ebben a csendes pillanatban nem csak sütemény készül, hanem egy életre szóló kötelék.
Apával játszol, építetek tornyokat, foci meccset néztek, rajzoltok – nem csak játékból, hanem bizalomból is.
És amikor a parkban futkározol Domika, Martin, Nati, Koppány, és Bogica között,
mi csak nézünk, és a világ egy pillanatra tökéletesnek tűnik.
Mert ott vagy benne – tisztán, őszintén, ragyogva.
Olyan kicsi vagy még, de a szíved már most hatalmas.
Egy szív, ami szeret, ölel, gondoskodik – és tanít minket is szeretni jobban.
Kívánjuk Neked, hogy az álmaid szárnyat kapjanak,
és a szíved soha ne feledje: elég vagy úgy, ahogy vagy.
Mi mindig itt leszünk – ha kell, csendben mögötted,
ha kell, hangosan ünnepelve Veled.
Boldog 4. születésnapot, életünk legdrágább kincse! ❤️
Apa és Anya❤️
