A rendelőben bármi megtörténhet – Betegtörténetek, amiket nem lehet elfelejteni
Az orvoshoz járás ritkán számít élménynek, de vannak esetek, amikor az ember nemcsak a tüneteit, hanem egy életre szóló történetet is hazavisz. A következőkben magyar páciensek (illetve most már magyar nevet viselő hősök) legemlékezetesebb, legkínosabb és legmulatságosabb orvosi kalandjai következnek.
1. Kék kezek és a pánik
– Doktor úr! Nézze csak meg a kezem! – lépett be pánikban Tamás, egy harmincas éveiben járó férfi, szinte belerohant a rendelőbe.
– Mi történt vele? – kérdezte a háziorvosa, Dr. Fekete Andrea, miközben közelebb hajolt.
– Reggelre… kékké vált! Mindkettő! Nem tudom, mi van, vérkeringési gond lehet, vagy valami komoly…
Andrea közelebb lépett, majd a kezébe vett egy alkoholos fertőtlenítőkendőt, és áthúzta vele Tamás tenyerét.
A kék szín azonnal elkenődött.
– Úgy tűnik, új farmert viselt tegnap – jegyezte meg mosolyogva az orvos. – Ami még nem volt kimosva.
– Aha… – Tamás arcán a rémületet felváltotta a szégyenkezés. – Akkor… lehet, hogy ez volt a „halálos diagnózisom”?
– Legalább nem kell gyógyszert szednie – nevetett Andrea.
2. A feledékeny alsónadrág
Gábor, egy kissé szórakozott szoftverfejlesztő, egyik rutinellenőrzésére ment. Aznap azonban egy fontos részlet felett elsiklott…
– Akkor megvizsgálom – mondta a nőgyógyászhoz hasonlóan alapos Dr. Tóth Gábor, miközben felemelte a beteg kórházi köpenyét.
– Öhm… – Gábor elsápadt. – Doktor úr… nincs rajtam alsó…
A doktor nézett egy pillanatig, majd egy szemöldökrándítással válaszolt.
– Én meg azt hittem, ez direkt volt.
Mindketten hallgattak, majd egyszerre nevettek fel. Gábor úgy mesélte később a barátainak: „Ez volt az a nap, amikor rájöttem, hogy nem csak a laptopom tud lefagyni.”
3. Az atléták is pirulnak
Bence, fiatal sportoló, épp sportorvosi vizsgálatra készült. Idegesen várta az „a bizonyos” részt – a herevizsgálatot.
– Fordítsa el a fejét, és köhögjön! – mondta a doktor, rutinosan.
Bence idegességében nem köhögött. Inkább… böfögött.
– Elnézést! – kiáltott fel azonnal.
Az orvos csak megrázta a fejét, és halkan így szólt:
– Ezt még nem hallottam. Egyedi.
Mindketten próbálták visszatartani a nevetést, de amikor Bence hangosan felröhögött, az orvos is követte.
4. A radiológiai vita
– Ez nem törés, ez repedés! – szólt felháborodva Dr. Mészáros, az egyik radiológus.
– Nem, ez egyértelműen törés, nézd meg jobban az árnyékot! – válaszolt neki Dr. Fekete Zoltán.
A páciens, Juli, csak ült a vizsgálóágyon, kezét szorítva.
– Elnézést… én még mindig itt vagyok. Meg tudják mondani, most mi van a bokámmal?
A két orvos összevitatkozott, a hangjuk egyre emelkedett, míg végül a nővér finoman becsukta az ajtót. A többi kolléga kisétált, csóválva a fejét. A vita nem oldódott meg aznap – de legalább Juli boka begipszelése nem maradt el.
5. Gyermekkori balesetek – és azok örök emlékei
– Na, most egy nagy levegő! – mondta anya a kis Eriknek.
A fiúcska, kb. 6 éves lehetett akkor, egy mini motorbaleset után került be a rendelőbe.
A doki épp a sebet nézte, amikor Erik elkiáltotta magát:
– Nincs rajtam bugyi!!!
Az egész váróterem hallotta.
Anyja elszégyellte magát, de később a családi ebédeken ez lett az új kedvenc sztori.
– Ezt még ötvenévesen is felemlegetni fogjuk – nevetett az apuka.
6. A játékfigura és az orr
– Anyu, nem találom a kis katonámat! – mondta zokogva a kis Máté.
A válasz a fül-orr-gégészeten érkezett.
– Na nézzük csak… hoppá! – mondta dr. Puskás Judit, miközben egy nagyítóval belenézett Máté orrába.
– Mi van ott? – kérdezte az anyuka.
– Egy műanyag kommandós. Valószínűleg ő védte az orrüreget az ellenséges vírusoktól.
Miután kihúzták a katonát, Judit így szólt:
– Máté, mondd meg a katonáidnak, hogy ne állomásozzanak többé testnyílásban, jó?
7. A „John Cusack-hatás”
Miklós, aki épp influenzából lábadozott, belépett a rendelőbe. A doktornő, dr. Nagy Dóra meglepődött:
– Maga… maga kiköpött John Cusack! Látta már?
– Azt hiszem… egyszer… – mondta zavartan Miklós.
– Komolyan, csak egy boombox hiányzik a kezéből! – nevetett Dóra, majd játékosan megigazította Miklós haját.
Abban a pillanatban belépett Miklós felesége, Éva, és egy pillanat alatt jéggé dermedt a levegő.
– Mit csinál maga a férjem hajával?
– Csak… nos, fertőtlenítettem vizuálisan – próbált viccelni az orvos.
Miklós akkor jött rá: soha nem jó ötlet egy flörtölős jelenet közepén influenzásnak lenni.
8. A gátlástalan nőgyógyász
Anna vajúdott. Férje, Péter reszketve fogta a kezét, miközben a nőgyógyász, dr. Béres Márton belépett.
– Na, nézzük, hogy állunk… – mondta a doktor, majd nyugodtan így szólt: – Ezzel a babával könnyű dolga lesz. Elég tágas itt minden.
Anna tekintete megfagyott.
– Ööö… ez most bók volt, vagy…?
Péter csak ennyit nyögött ki:
– Doktor úr… ilyeneket inkább ne mondjon… soha többé.
9. A gasztrosokk
– Doktor úr! Véres a székletem! – sikította be a telefonba Gergely, pánikban.
A sürgősségin fogadták, és alaposan kikérdezték.
– Mit evett az elmúlt 24 órában?
– Semmi különöset. Csak egy zacskó Flaming Hot Cheetost.
A vizsgálat után a doktornő, dr. Kiss Rita halkan így szólt:
– Gergely, az nem vér volt. Csak… ételszínezék.
– Akkor… nem halok meg?
– Dehogyis. Csak a büszkesége szenvedett kisebb belső vérzést.
10. A fogorvosi kacagás
Viki a fogorvosnál járt, fogtisztításon. Ahogy a székbe ült, véletlenül megnyomott egy kart.
– Aú! Mi ez? – kérdezte, ahogy a szék hirtelen kilőtt, mintha űrhajó lenne.
– A startgomb a Mars-expedícióhoz – válaszolta dr. Kelemen Zoltán nevetve.
Az asszisztens könnyes szemmel törölgette a szemüvegét a röhögéstől, miközben Viki próbált visszatérni a Földre.
11. A nőgyógyász és a szaglás
Eszter feszengve feküdt az ágyon, miközben dr. Domokos Dénes vizsgálta.
– Nos… ez bizony gombás fertőzés – mondta, majd… beleszagolt a mintába.
– Ööö… doktor úr?! Maga… megszagolta?
– A tapasztalt orr sokat segít.
– Nekem meg elment az életkedvem – válaszolta Eszter halkan.
12. A fülben rekedt titok
Bálint folyamatos fülgyulladással küzdött. Végül dr. Fazekas Veronika egy endoszkóppal belenézett a hallójáratba.
– Elnézést, uram, de… találtam valamit.
– Valami rovar? – kérdezte rémülten Bálint.
– Egy hallókészülék sapka. Valószínűleg két éve ott van.
– Két éve?!
– Hát… ez most kijött. Mint egy szappanopera fordulata.
13. A legnagyobb sokk
Zárásként jöjjön talán a legmegrázóbb történet.
Ilona behozta férjét, Lászlót, egy rejtélyes testszag miatt. A doktornő kérdezett, majd László halkan így szólt:
– Ilona… nem azért van szagom. Megcsaltalak. Hetek óta máshol alszom.
Ilona csak bámult rá, majd lehunyta a szemét. A doktornő nem tudta, mit mondjon.
– Hát… ez nem a megszokott diagnózis – suttogta.
És bizony, néha az orvosi rendelő nemcsak a test gyógyításának, hanem a lélek darabokra hullásának is színtere lehet.
14. A nyelv titokzatos állapota
– Doktor úr, van valami… furcsa a nyelvemen – mondta kétségbeesve Edina.
– Mikor vette észre?
– Ma reggel. Tükröt néztem és… mintha kis dudorok lennének rajta!
Dr. Tóth Dániel közelebb hajolt, megnézte, majd visszaült és elmosolyodott.
– Edina, ezek ízlelőbimbók. Minden nyelven vannak.
– De… nekem eddig nem voltak!
– Higgye el, voltak. Csak most vette észre őket. Gratulálok, mostantól hivatalosan is tudatában van a saját szájának.
15. A terhes csendháborító
Kinga, a várandós kismama, épp a 36. hétben járt. A rendelőben ült, a doktorra várva, miközben igyekezett visszatartani egy gázos helyzetet…
Aztán jött a doktor. És vele együtt – a hang is.
A doktor megállt az ajtóban, levegőt szippantott, és így szólt:
– Hát… úgy érzem, itt valami már ki akar szabadulni… de nem csak a baba.
Kinga vörös lett, mint a paradicsom. A férje, Dávid, próbálta elfojtani a röhögést, de csak ennyit tudott mondani:
– Legalább nem fájt.
16. A nevetés, ami félbeszakadt
Bea, szintén kismama, kissé túlizgulta az ultrahangvizsgálatot. Amikor az orvos, Dr. Keresztes Tamás, megnyugtatta, egy félmosollyal hozzátette:
– Minden rendben. És biztos vagyok benne, hogy kis bohóc lesz belőle – nézze, már most poénkodik a hasában.
Bea felnevetett… de az orvos ránézett a monitorra, majd furán elhallgatott.
– Öhm… doktor úr? Most már miért nem mosolyog?
– Nos… csak… az előbb megmozdult… de most pont úgy fekszik, mint egy mini diktátor. Karba tett kézzel.
– Az én gyerekem. Telitalálat.
17. A paracetamol-meglepetés
Miklós nem gyakori gyógyszerszedő. De most fájt a feje, így a rendelőben, várakozás közben bekapott egy tablettát.
– Elnézést – kérdezte az asszisztens –, mit csinál?
– Bevettem a paracetamolt.
– Úgy… hogy szétrágta?
– Hát… miért, nem úgy kell?
A fél váró nevetésben tört ki, mire az asszisztens így szólt:
– Uram, ez nem rágógumi, ez gyógyszer. De reméljük, így legalább gyorsabban hat!
18. A fogorvosi karambol
Lilla fogtisztításon volt. Minden nyugodtan zajlott, amíg meg nem mozdította véletlenül a kartámaszt.
A szék lecsapódott, a doki feje majdnem a plafont súrolta, és a porszívós cső Lilla hajába gabalyodott.
– Úristen, mi történt?! – sikította Lilla.
– Valószínűleg… aktiválta az önmegsemmisítő rendszert – mondta komolyan a fogorvos, majd együtt röhögtek percekig.
19. A fül mögötti rejtély
Zsolt évek óta visszatérő fülfájással küzdött. Mindenki csak legyintett, mígnem végre egy orvos, Dr. Lakatos Zsuzsa tüzetesebb vizsgálatot végzett.
– Na nézzük csak… – mondta, miközben kamerával vizsgálta a hallójáratot. – Hoppá. Látok valamit.
– Mi az? Rovar? Penész? Alien?
– Inkább… egy apró gumidarab. Valószínűleg fülhallgató végéből.
– Mióta lehet ott?
– Legalább három éve.
– És én csak fejfájásra gyanakodtam…
20. A legőszintébb vizit
A történet, ami már önmagában is forgatókönyvért kiált:
Zsófia és férje, László elmentek urológushoz. Az utóbbi időben László „különösen szagossá” vált – Zsófi ezt így fogalmazta meg:
– Mármint… nem az a sportos izzadság. Ez… más.
A doktor, dr. Nagy Viktor bement vele. Pár perc múlva kijött, Zsófi felé fordult, és kissé zavartan így szólt:
– Szerintem… maga is be akar majd jönni.
[ ]
Bent László állt, lesütött szemmel.
– Drágám… én… szóval… nem tudom, hogy mondjam…
– Laci, most már tényleg mondjad!
– Megcsaltalak. A testszag… új… szappantól van. Meg a… titkos másik lakásból.
A levegő megfagyott.
Zsófi csak ennyit mondott:
– Remek. Akkor most menjünk át a pszichiátriára is?
21. Reflexből rúgta le a rendelőt
Ádám 35 éves, programozó. Olyan típus, aki inkább gépeket javít, mint magát. De most muszáj volt elmennie egy neurológiai vizsgálatra, mert már hetek óta furcsán rángatózott a lába vezetés közben.
– Üljön le ide a vizsgálóágyra, kérem – mondta a szikár, harmincas éveiben járó neurológus, dr. Hegedűs Balázs.
Ádám leült, és miközben levette a cipőjét, igyekezett humorizálni:
– Remélem, nem kell áramot vezetni belém, mert nem frissítettem a szoftverem.
– Ne aggódjon, én csak reflexet tesztelek, nem Windows-t – mosolygott Balázs.
A reflexkalapács előkerült, és a doktor célzott mozdulattal koppintott Ádám térdére.
Ádám lába úgy kirúgott, mint egy kung-fu filmben, és teljes erőből eltalálta az orvos térdét. A reflexkalapács kirepült a kezéből, és csilingelve landolt a mosdókagylóban.
– Úristen! Ne haragudjon! – hőkölt hátra Ádám.
– Ez… ez kiváló reflex – lihegte Balázs, kissé összegörnyedve. – Túl jó. Ez már önvédelmi szint.
– Hát, én mondtam, hogy érzékeny a pedálra is…
A vizsgálat végére a doktor jelezte, hogy Ádám reflexei nem csak rendben vannak – hanem olimpiai szintűek. Azt javasolta, ne menjen rúgós állásinterjúra.
22. A nővér, aki beavatkozott a névadásba
Eszti, aki a második gyermekével volt várandós, és párja, Peti, izgatottan ültek a nőgyógyászati rendelő várótermében. Ez volt a 20. heti ultrahang – a nagy nap, amikor végre megtudják, kisfiuk lesz-e vagy kislányuk.
Amint bementek, a mosolygós nőgyógyász, dr. Németh Boglárka már várta őket.
– Szép napot! Lássuk csak azt a kisbabát! – mondta, miközben már készítette is az ultrahangos gépet.
Eszti lefeküdt, Peti pedig kezét tördelve figyelte a monitort, ahol lassan kirajzolódott egy apró, ugráló kis emberi lény.
– Mozog, mint egy kis ninja! – nevetett Boglárka. – Na, nézzük… hmm… igen… úgy tűnik, kisfiú lesz.
– Na ne! – kiáltott fel Peti, majd Eszti felé fordult: – Akkor nem lehet Dominik, jó? Már mondtam, hogy nem akarok olyan nevet, mint a bátyád hörcsöge volt!
Eszti nevetve súgta:
– Akkor legyen Botond. Az olyan… erős.
– Vagy Csongor. Az olyan bölcs.
A háttérben a nővér, egy ötvenes, karakteres hangú hölgy, csak állt, majd egyszer csak megszólalt:
– Ne haragudjanak, hogy beleszólok, de ez a baba egyértelműen Dominik. Nézzék csak az orrát! Tipikus Dominik-orr. És a lábszöge! Az is Dominik.
Mindketten felkapták a fejüket.
– Maga… hallott minket?
– Kedvesem, hallottam már azt is, amikor valaki a méhlepényt próbálta „Istvánnak” nevezni. Én vagyok itt 17 éve. Minden ultrahang egy valóságshow.
Eszti és Peti egyszerre kezdtek röhögni. Peti még hozzátette:
– Akkor legyen Dominik. De ha elkezd hörcsögként viselkedni, magát hibáztatom!
A nővér csak kacsintott:
– A Dominikok mindig tudják, mikor kell hallgatni… és mikor nem.
23. A doktor, aki kicsit túl komolyan vette a Dr. House-t
Dani, egy 28 éves grafikus, hetek óta küzdött fura tünetekkel: fáradtság, néha szédülés, és néha olyan érzése volt, mintha… lebegne.
Miután három különböző orvos lepattintotta őt („Túl sok képernyőidő, barátom!”), végül eljutott a híresen alapos Dr. Kis Mátéhoz.
A rendelőben Máté azonnal rákapcsolt.
– Üljön csak le… Na, nézzük. Szédülés, lebegésérzés, néha izomgyengeség? Hm.
Furcsán hunyorított.
– Ez… ez olyan, mint egy „Dr. House” epizód. Lehet valami nagyon ritka, vagy… csak banális kiszáradás.
– Akkor most vagy haldoklom, vagy csak nem ittam elég vizet?
– Pontosan! 50-50. Mint az orvosi rulett.
Dani hátradőlt.
– Oké, ha ez sorozat lenne, ki lenne benne a humoros mellékszereplő?
– Valószínűleg én – felelte Máté, és már jegyzetelt is. – De előbb vegyünk egy csomó vért, csinálunk egy EKG-t, és adok magának egy vizespalackot. Hátha az is csodát tesz.
Végül kiderült: enyhe dehidratáció volt. Dani azóta napi 3 liter vizet iszik, és minden kontrollon megkérdezi:
– Na, ma is House-os napja van, doktor úr?
24. A tüsszentés, ami kisípolt valamit
Karcsi, 42 éves kőműves, allergiavizsgálatra jött a rendelőbe. Tavasszal mindig pokollá vált az élete, most viszont valami más is történt: minden reggel egy kis sípoló hang jött a zsebéből tüsszentés után.
– Ez furán hangzik – jegyezte meg a doktornő, dr. Szemerey Gabriella, miközben vizsgálta.
– Higgye el, ez nem vicc. Amikor reggel prüszkölök, mintha valami visszafele sípolna bennem.
Abban a pillanatban Karcsi hatalmasat tüsszentett:
HAAA-TSSSZIH! – és a kabátja zsebéből valami kis piros tárgy repült ki.
– Ez… egy kutyajáték! – kiáltott fel Gabriella.
– A francba, ez Ricsié! Tegnap én vittem le a kutyát… és úgy tűnik, zsebre raktam a játékát.
– Azt hittem, már új szerv fejlődött ki magában.
– Hát, azóta hívnak otthon „Sípoló Ricsinek”.
25. A szent cékla és a szent pánik
Juli 30 éves, irodista, és egyáltalán nem az a típus, aki a Google-ön diagnosztizálja magát. De ma reggel… valami megváltozott.
– Károly! – ordította a fürdőből. – Ez… VÉR!
A férje, aki épp kávét töltött, ijedten odarohant. Juli remegő kézzel mutatta a WC-csészét.
– Ez baj! Nagy baj!
– Kórház – mondta Károly, és már hívta is a taxit.
A rendelőben dr. Takács Irén nyugodt arccal fogadta őket.
– Hölgyem, mikor kezdődtek a panaszai?
– Ma reggel. Semmi fájdalom, de a széklet… piros. SÖTÉT piros!
– Mit evett tegnap?
– Semmi különöset. Egy kis saláta, céklás smoothie, humusz…
Irén elmosolyodott. Felírta egy papírra: „nem minden, ami piros, vér”.
– Drága, ez csak céklahatás. Előfordul. Főleg ha nem sajnálták a céklát.
Juli kifújta a levegőt.
– Szóval… nem halok meg?
– Legfeljebb a szégyenérzettől, ha ezt elmeséli a kollégáinak.
26. A csípős diagnózis
Liza hátfájással érkezett dr. Varga Gábor reumatológushoz. Kicsit előrehajolt, amikor belépett, próbálta a fájdalmat kompenzálni.
– Üdvözlöm – mondta Gábor, és már jelezte is, hogy feküdjön fel az ágyra.
– Azt mondták, lehet gerincsérv – nyögte Liza.
– Nézzük meg. Leülni tud?
– Igen, csak egy kicsit úgy érzem magam, mint egy kifacsart banán.
A doktor rápillantott a gerincre, majd hátrébb lépett.
– Hölgyem… maga ül, mint egy kampós kérdőjel.
Liza kicsit zavartan nevetett.
– Tudom, irodai munka. 10 óra ülés naponta.
– És milyen szék? Irodai?
– Egy puff.
– Puff?! Hölgyem, ezen a tartásom is elszállna.
Ezután írt neki egy beutalót, tornagyakorlatokat, és hozzátette:
– A diagnózisa: „puff-induced gerincgörbe”. De írjuk inkább azt, hogy tartáshiba, úgy kevésbé ciki.
27. A kisfiú, aki egyenesen a bohóchoz ment vizsgálatra
Bence, egy 5 éves kis örökmozgó, épp első fül-orr-gégészeti vizsgálatára készült. Anyukája, Niki, már egy hete győzködte, hogy „ez nem fog fájni”. A fiú persze bizalmatlan volt.
A váróba belépve egy fehér köpenyes, maszkos, szemüveges orvos közeledett feléjük.
Bence megtorpant, ránézett, és a következőt kiáltotta:
– Anya! Ez a bácsi olyan, mint a bohóc! Nézd! Még sapkája is van!
A váróteremben mindenki nevetni kezdett, köztük az orvos is – dr. Rácz Levente.
– Ez a legjobb bók, amit ma kaptam! – mondta mosolyogva. – Remélem, nem félsz a bohócoktól, mert most én kukucskálok a füledbe!
– Csak ha nem húz elő virágot a fülből – válaszolta Bence komolyan.
Vizsgálat közben Bence kérdezgetett:
– Doktor bácsi, mi van a fülemben?
– A hangok kimeneti csatornája. Olyan, mint a YouTube, csak itt nincs reklám.
– Akkor ez jobb, mint az internet!
A vizsgálat végén Bence kijelentette:
– Te vagy a legjobb bohóc, akit ismerek!
Levente meghajolt:
– Köszönöm, uram. A következő fellépésem az orrüregek színpadán lesz.
28. A randi előtti fogpolírozás – és egy meggondolatlan mondat
Kata, 26 éves HR-es, délutánra fogorvosi időpontot kapott. A nap fénypontja azonban nem a fogkő-eltávolítás volt, hanem az, hogy este randija lesz egy sráccal, akit TikTokról ismert meg.
– Csak sima tisztítás – magyarázta a recepciósnak. – De ma este találkozom egy fiúval, szóval… szó szerint villogni szeretnék.
– Akkor jöjjön csak, csiszoljuk fel azt a mosolyt – kacsintott a fogorvos, dr. Boros Norbert.
A vizsgálat közben Norbert a szokásos kisbeszélgetést kezdte:
– És mit dolgozik?
– HR. Emberekkel.
– Akkor remélem, nem lesz túl őszinte az este. A HR-esek mindig túl őszinték.
Kata nevetett, de egy erőteljes rezgés miatt csak egy „hmmfff-hrr” hang jött ki a száján.
A polírozás után Norbert hátradőlt:
– Készen is vagyunk. Most már olyan a foga, mint egy marketingkampány: csillog, de ha túl közel mész, fura hangja van.
Kata röhögött, majd feltette a kérdést:
– Ön mindig így bókol a pácienseinek?
– Csak azoknak, akik a randi előtt jönnek hozzám. Ez amolyan orvosi áldás.
Este Kata elmesélte a srácnak az egészet. Azóta együtt vannak, és minden évfordulójukon fogkefét vesznek egymásnak. True story.
29. A vérvétel, ami fullos akciófilm lett
Misi, 39 éves, extrém sportokat űz – kivéve az orvost. Az orvostól retteg. A vérvétel különösen kiváltotta belőle a „menekülési reflexet”.
– Kérem, csak szó szerint egy csepp vér kell – nyugtatta a nővér, Zsuzsa.
– Tudom, de a tűk… azok nem csak tűk. Azok… mini lándzsák.
Lefeküdt, befordította a fejét, becsukta a szemét.
– Készen van? – kérdezte Zsuzsa.
– Igen, de figyelmeztessen, mikor szúr!
– Már bent van.
Misi megnyitotta a szemét.
– HOGY MI?!
Ez volt az a pillanat, amikor a vérvétel még simán ment volna… ha Misi nem ájult volna el drámaian hátra, egyenesen a fali dokumentumtartóba.
Papírok repültek, egy szék felborult, a vérvételi szék meg nyikorgott egy utolsót, mintha azt mondta volna: „nem erre szerződtem”.
Misi percekkel később tért magához, Zsuzsa egy pohár vízzel állt mellette.
– Ez… ez… sikerült?
– Igen. És az Oscar-díjat is megkapta.
Misi később azt nyilatkozta: „Soha többet nem leszek ennyire drámai. Kivéve, ha oltásról van szó.”
30. A cápa zokni, ami elvitte a show-t
Gabi, 32 éves tanárnő, rutinellenőrzésre ment. Már az elején gond volt, mert nem tudta levenni a cipőjét anélkül, hogy le ne ejtette volna a táskáját, a telefont, vagy a türelmét.
– Bocsánat, ma kicsit szét vagyok esve – mentegetőzött.
– Semmi gond – mosolygott dr. Marton Edit.
Amikor végre sikerült levennie a cipőt, az orvos megállt egy pillanatra, és a zoknijára nézett. A zoknin egy cápafej tátotta a száját, és alatta ez állt:
„Munkanap? Harapós kedv!”
Edit nevetni kezdett. Az asszisztens odahajolt, ő is felröhögött.
– Tudja – mondta Edit –, a mai nap elég rosszul indult, de ez most helyrerakta.
– Legalább nem vettem fel a „Hétfő = zombimód” zoknimat.
– Ha azzal jön, behívom a pszichiátert is.
Vizsgálat közben végig nevetgéltek. Gabi végül így búcsúzott:
– Remélem, a cápazokni mostantól alapfelszerelés lesz a rendelői jókedvhez.
– Azt hiszem, rendelek egyet. És ha legközelebb jön, újabb poénos zokni nélkül nem engedem be.
31. A szag, a vallomás, és az urológus, aki túl sokat tudott
Zsófi, 41 éves általános iskolai tanár, egy ideje észrevette, hogy a férje, László… nos, nem egészen önmaga. Nemcsak fáradtabb volt a szokásosnál, de egyre furcsább szaga is lett.
– Mintha keveredne a macskaalom, a benzinkút és valami… féltitok – mesélte Zsófi a barátnőjének, miközben kávéztak.
– Menjen el orvoshoz. Komolyan! Ez már bőven túl van a „nem mostam meg a hónaljam” kategórián – válaszolta a barátnő, Anna.
Zsófi pedig időpontot kért az urológiára. De nem bízta a véletlenre – vele ment. Mert ha valami komoly baj van, jobb, ha ketten hallják meg. Vagy ha Laci csak simán elfelejt zuhanyozni, akkor is lesz tanú a fejmosásnál.
A rendelőben Lászlót behívta Dr. Nagy Viktor, egy jóképű, de már láthatóan túl sok mindent látott orvos. A doki becsukta mögöttük az ajtót.
Öt perc múlva.
Az ajtó kinyílik. Dr. Nagy Viktor kilép, megtorpan Zsófi előtt.
– Zsófia, úgy gondolom… jobb lenne, ha bejönne.
– Valami baj van?
– Inkább mondjuk úgy: érdekes fejlemény van.
Zsófi belépett.
Bent László egy széken ült, a nyakkendője ferdén lógott, mint egy megvert hivatalnoké. A szeme alatt táskák, mint akit hirtelen letartóztattak a lelkiismerete miatt.
– Szívem – kezdte, és Zsófi azonnal tudta: ez nem hónaaljszag-ügy lesz.
– Szívem… nem tudom, hogy mondjam el…
– Mondd. MOST.
– Én… megcsaltalak. És… az új nőmnek van egy… parfümös macskája. Meg… tusfürdője. Amit néha én is használok.
– Várj. Tehát nem fertőzés, hanem… férfi hiba?
– Igen. A testszag… a másik lakás szaga. A másik nőé.
Dr. Nagy Viktor kínosan pislogott, és halkan megjegyezte:
– Én… csak a prosztatát néztem volna. Ez már pszichoterápia-terület.
Zsófi mély levegőt vett, majd ennyit mondott:
– Tudod mit? Legalább most már tudom, hogy nem a szappan a hibás. Hanem a tartalma. Úgyhogy megyek. És te… te maradsz itt. Viktor doktor, van önöknél pszichiátria?
– Van. Kettő is. És szerintem mindkettőre szüksége lesz.
32. Amikor a telefon szó szerint lebuktatott
Dani, 22 éves egyetemista, épp vérvételen volt. Fél a tűtől, de még jobban attól, hogy elájul – ezért próbálta „zenehallgatással elvonni a figyelmét”.
– Azt mondják, ha zene szól, kevésbé érzem – motyogta a nővérnek, Zsuzsának, miközben odafeküdt.
– Rendben, csak kapcsolja le a hangerőt, jó?
– Persze, persze… – válaszolta, és zsebébe nyúlt.
De mire lenyomta volna a hangerőt, megszólalt a telefonja. Maximális hangerőn.
🎵 „Héj baby, nézd meg a fenekem, olyan mint egy almás rétesem!” 🎵
Zsuzsa sziklaszilárd arccal nézett rá, majd megszólalt:
– Ez… ez a kedvence?
– Nem! Ez csak… egy vicc! A haverom állította be csengőhangnak! Én amúgy Beethoven–Mozart vonalon mozgok… tényleg!
– Persze – bólintott a nővér. – Legközelebb akkor táncolva is bejöhet, ha már ilyen ritmusos a vérkeringése.
33. A kisfiú, aki „mintavétel” helyett mintafürdőt csinált
Levi 6 éves. Anyukája, Andi épp vizeletvizsgálatra vitte be, és már a reggeli pisit egy kis steril pohárba kellett gyűjteniük a rendelőben.
– Na, Levi, emlékszel? A pohárba pisilünk, nem mellé!
Levi büszkén bólintott, bement a mosdóba.
Egy perc múlva kijött.
– Megvan! De… hát… kicsit mellément.
– Mennyire „kicsit”? – kérdezte Andi, már sejtve a bajt.
– Hát… ööö… 80 százalékban nem pohár.
A nővér belépett, és már az ajtóból így szólt:
– Jó hírem van. A fiú szorgalmas. A rossz hír: az egész fürdőszoba úszik.
Levi bűnbánóan suttogta:
– Legalább kimosódott a szandálom.
34. Az ultrahangos pihenő – avagy horkolni vizsgálat közben
Márti, 45 éves, kimerült könyvelő, ultrahangvizsgálatra érkezett. Két gyerek, három határidő, nulla alvás.
A doktor felkente a hasára a hideg zselét, majd elkezdte mozgatni az eszközt.
– Látja ezt a kis árnyékot itt? – kérdezte.
– Igen… – mondta Márti, majd… semmi.
Csak egy szuszogás.
Majd horkantás.
– Márti?
– Hrrr-hrrr-hhhmmff…
Az asszisztens bejött, ránézett, majd megállapította:
– Na, legalább nem stresszel. Kéne ilyen alvás-méréses szolgáltatást is indítani: „Ultrahangos wellness.”
35. Az ősi fülpálcika rejtélye
Imre, 60 éves, hetek óta rosszul hall a bal fülére. Végre rászánta magát, hogy elmenjen fül-orr-gégészetre.
Dr. Horváth Gergő bevilágított a fülébe, majd hátrahőkölt.
– Ez… ez itt nem egyszerű fülzsír.
– Hanem?
– Egy ősi relikvia. Valószínűleg fülpálcika maradvány. Beágyazódott.
– Mióta lehet ott?
– Ha tippelnem kell: minimum tíz éve. Olyan mélyen van, hogy az Indiana Jones is csak második próbálkozásra találná meg.
Imre elgondolkodott.
– Akkor ezért nem hallgattam meg anyósomat 2015-ben se.
36. A férfi, aki beárulta saját magát
Réka és András közösen jártak dietetikushoz. Az előző kontroll óta „szigorúan” tartották a diétát. Vagyis… majdnem.
– Hogy ment az elmúlt két hét? – kérdezte a dietetikus, dr. Almási Eszter.
Réka: – Nagyon jól! Sokat főztünk, salátáztunk, megvolt a napi ötszöri étkezés!
András: – Igen… kivéve tegnapelőtt. Akkor megettem egy 4 sajtos pizzát. És egy fél túrótortát. Két szelet rántott hús mellé.
Réka megfordult, mint egy nyomozósorozatban.
– Két… szelet… RÁNTOTT hús?
– Nem akartam hazudni – felelte András.
– Akkor legalább tartsál bűnbánatot. Mostantól este 6 után csak pitypangot ehetsz.
37. Az izmos páciens és a nővér, aki elfelejtett viselkedni
Bálint, 29 éves, sportos srác. Izomhúzódással ment be fizikoterápiára.
Ahogy levette a pólót, a nővér, Zsani, megállt egy pillanatra. A szeme összeszűkült.
– Maga profi sportoló?
– Nem. Költöztető. A múltkor egy zongorát cipeltem fel öt emeletre.
– És ilyen válla van?
A doktor belépett: – Bálint, most éppen gerinctornát írunk fel, nem telefonos castingot a Calvin Klein-reklámhoz.
Zsani zavartan kuncogott:
– Elnézést, csak… inspiráló volt.
38. A szülés, ami hangosabban zajlott, mint egy koncert
Timi, 36 éves, az első gyermekét várta. Végig nyugtatgatta a férjét:
– Én nem fogok ordítani. Tudatos jelenlét, légzőgyakorlat. Én a „csendesen szülök” kategória vagyok.
A vajúdás 12. percében:
– AAAAAAAAAGH! KI TALÁLTA KI EZT A FÁJDALMAT?! ÉG AZ ÉG, PÁLCA NÉLKÜL VÁGTOK EL BELÜLRŐL?!?!
A szülésznő, dr. Darázs Márta, csak ennyit mondott:
– Na, most már otthon éreztem magam. Megjött a szülőszobai valóságshow.
39. A nő, aki elfelejtett levenni a lábmelegítőjét – és ezzel divatot indított
Anna, 33 éves, bőrgyógyászatra jött. Ahogy levette a csizmáját, kiderült: alatta plüss nyuszis lábmelegítőt visel.
A doktornő, dr. Lakatos Eszter ránézett, majd megállt.
– Ez… új bőrelváltozás? Mozgó fülű?
– Ne haragudjon! Elfelejtettem, hogy rajtam van. Itthon kellett volna maradnia!
– Ugyan. Mióta látom ezeket, még a kiütések is barátságosabbnak tűnnek.
40. A gyerek, aki orvosi karrier helyett választotta a pizzát
Dani, 7 éves, háziorvosi ellenőrzésen volt.
– Dani, mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? – kérdezte a doktornő.
– Nem orvos!
– És miért nem?
– Mert magának bele kell nézni emberek seggébe. Én inkább pizzát eszek. Az nem büdös.
A doktornő felnevetett:
– Jogos. Az orvostudomány nevében köszönjük az őszinteséget.
Zárógondolat
A kórházi és rendelői látogatások olykor többek, mint orvosi procedúrák. Ezek a történetek megmutatják: az emberi élet nemcsak fájdalomról és gyógyulásról szól, hanem kínos pillanatokról, felszabadult nevetésekről, sőt, drámai fordulatokról is.
És legközelebb, ha a rendelőben valami furcsa történik… gondolj arra: talán épp akkor íródik a saját fejezeted ebbe az abszurd, mégis nagyon is emberi regénybe.
