😱 8 évig nem látogatta meg édesanyja sírját… Aztán egy kislány szólította meg, és minden megváltozott! 💔

Sándor leállította az autót a temető kapuja előtt. Hányszor tervezte már, hogy eljön? Hányszor határozta el, de valahogy sosem találta meg az időt. Édesanyja életében sem volt mellette igazán, és miután elment, ő sem próbálta meglátogatni.

Ahogy kilépett a kocsiból, az emlékek egy csapásra elárasztották. Olyan kevés kellett volna ahhoz, hogy előbb ráébredjen: az a világ, amit maga köré épített, csak egy színes, de üres illúzió volt. Sem a szavak, sem a tettek nem számítottak igazán. Furcsa módon hálás volt Irénnek, a volt feleségének, amiért felnyitotta a szemét – ha nem is szándékosan.

Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden. A házassága, amely kívülről hibátlannak tűnt, a barátságai – mind hazugságokon alapultak. Kiderült, hogy Irén a legjobb barátjával csalta meg, és a többi „barát”, akik tudtak róla, csak hallgattak. Egy teljes összeomlás lett a vége. Mindenki, akit közel érzett magához, becsapta. Végül, a válás után Sándor úgy döntött, visszatér szülővárosába.

Nyolc év telt el anyja temetése óta. Ezalatt egyszer sem jött el a sírjához. Csak most értette meg igazán: az édesanyja volt az egyetlen ember, aki soha nem árulta el.

Későn nősült, harminchárom évesen, míg Irén mindössze huszonöt volt. Mennyire büszke volt rá! Elbűvölőnek, kifinomultnak látta. Később, amikor Irén egy vitájuk hevében az arcába üvöltötte, hogy gyűlöli az együtt töltött éveket, és hogy minden pillanat a közelségében szenvedés volt, akkor Sándor végre megértette az igazságot. Irén eltorzult, dühös arca már nem volt szép, csak ijesztő. És mégis, majdnem megingott. Irén könnyek között könyörgött, bocsánatért esedezett, azt mondta, ő mindig egyedül érezte magát mellette, míg Sándor csak a munkának élt.

De amikor végül kimondta, hogy elválik, Irén megmutatta az igazi arcát.

Sándor kiszállt, és kivett egy hatalmas virágcsokrot a csomagtartóból. Lassan haladt a temető poros ösvényén. Milyen sok minden változott… Akkor sem jött, amikor a sírkövet felállították. Mindent online intézett. A világ másik végén élt, telefonon bonyolított le mindent. Egy egész élet elrepülhet így…

Megdöbbent, amikor látta, hogy a síremlék és a kerítés gondozottnak tűnt. Egyetlen gaz sem nőtt ki, minden rendben volt. Valaki törődött vele. De ki lehetett? Talán egy régi szomszéd vagy barátnő. Ő bezzeg, a saját fia, nyolc évig nem jött.

Kinyitotta a kis vaskaput.

– Szia, anya – suttogta.

A torka összeszorult, a szeme égett. A könnyei végigcsorogtak az arcán. Ő, a kemény, sikeres üzletember, aki soha nem sírt. Most meg sem próbálta visszatartani. Úgy sírt, mint egy gyerek. És nem akarta abbahagyni. Mintha minden könnycsepp tisztította volna a lelkét, mintha a fájdalom, amit Irén és a romokba dőlt évek okoztak, mind kimosódott volna belőle. Mintha édesanyja ott lenne mellette, és halkan azt suttogná:

– Na, na… Minden rendbe jön, meglátod.

Sokáig csak ült a padon a sír mellett, hangtalanul beszélgetve vele. Eszébe jutott, hogyan sírt gyerekként, amikor lehorzsolta a térdét. Anyja odajött, fertőtlenítette, ráfújt, és megnyugtatta:

– Semmi baj, kisfiam. Minden kisfiú lehorzsolja a térdét. Meggyógyul, és nyoma sem marad.

És tényleg így volt. Mindig meggyógyult. És mindig könnyebb lett elviselni.

– Mindenhez hozzá lehet szokni, fiam, mindenhez – mondogatta az anyja. – Csak az áruláshoz nem.

Most, nyolc évvel később, értette meg igazán e szavak jelentőségét. Akkoriban közhelynek tűnt, most viszont úgy érezte, mintha a világ legnagyobb bölcsességét hallaná visszhangozni.

Ő nevelte fel egyedül, férfi nélkül, de nem kényeztette el. Férfit faragott belőle. Igazit. Sándor pedig végre értette, mit is jelent ez a szó.

Nem tudta, mennyi idő telt el. Nem is érdekelte. Most végre békére lelt. Úgy döntött, néhány napig marad. Az anyja házáról is el kellett dönteni, mi legyen vele. Fizethetne egy szomszédnak, hogy gondozza, de meddig maradjon üresen?

Elmosolyodott. Eszébe jutott, hogyan találkozott Dórával. Akkor történt, amikor a ház körüli teendőkről egyeztetett az egyik szomszéddal – Dóra anyjával. Akkoriban még nagyon mélyen volt. A szíve tele volt fájdalommal, ürességgel. És akkor jött Dóra.

Este találkoztak, beszélgettek, és minden természetesen alakult. Másnap reggel csak egy üzenetet hagyott a kulcs helyéről, és elment. Dóra talán szánalmasnak látta őt – de nem ígértek egymásnak semmit. Két törött ember pár órára békét talált egymásban. Dóra elmondta, hogy elvált, egy bántalmazó férjtől menekült. Ő is sebzett volt. És mégis… történt, ami történt.

– Bácsi, segítene nekem? – szólalt meg egy vékonyka hang mögötte.

Sándor hirtelen megfordult. Egy kislány állt ott, hét-nyolc éves lehetett, üres vödröt tartott a kezében.

– Vizet kell hoznom, hogy meglocsoljam a virágokat. Anyuval nemrég ültettük el őket, de most beteg. Olyan meleg van, kiszáradnak. A víz közel van, de nem bírom el a vödröt. És nem akarom, hogy anyu megtudja, hogy egyedül jöttem ki. Ha sokáig tart, rá fog jönni.

Sándor elmosolyodott.

– Persze. Mutasd az utat, kislány.

A lányka máris elindult, és szinte levegőt sem vett két mondat között. Öt perc sem telt el, és Sándor mindent tudott. Hogy figyelmeztette az anyját, ne igyon hideg vizet, de az megfázott. Hogy a nagymamája egy éve halt meg, és most ő jött meglocsolni a sírt. Hogy a nagymamája nem hagyta volna, hogy anyja megbetegedjen. És hogy ő aranyéremmel akarja befejezni az iskolát.