A börtönorvos minden éjjel behívta a csinos rabnőt a rendelőjébe. Amikor megtudta, ki is ő valójában, teljesen ledöbbent.
Anna, egy huszonöt éves fiatal lány, rettenetesen utálta az esti időszakot. Ekkor kellett egy ötvenöt éves férfi kívánságainak alávetnie magát. Az események úgy alakultak, hogy nem maradt választása. Eleinte Anna, aki még új volt a rabok között, azt hitte, hogy visszautasíthatja, de a tapasztalt cellatársai gyorsan felvilágosították a börtönben uralkodó visszaélésekről. Megértették vele, hogy a doktornak ellenállni hiábavaló, mert hatalma hatalmas volt, és el tudta volna tenni láb alól, ha ellenkezik. Ezért Anna végül a kisebbik rosszat választotta: engedelmeskedett.
Péter már évek óta dolgozott orvosként ebben a börtönben. Tökéletes hely volt számára, hiszen itt korlátlan hozzáférése volt a rabnőkhöz, hogy kiélje a vágyait. Amint Anna megérkezett, azonnal felfigyelt rá, hiszen a lány gyönyörű volt.
Anna először azután került a börtönkórházba, hogy néhány rabtársa megpróbálta bántalmazni. Később rájött, hogy ez egy előre megtervezett csapda volt. A kórházban már várta Péter, aki közölte vele, hogy minden éjjel elhozzák a rendelőjébe. Hidegen és fenyegetéssel ecsetelte neki, hogy milyen következményekkel járna, ha ellenkezne. Anna végül beletörődött a sorsába. Cserébe Péter viszonylagos biztonságot biztosított neki: a többi rab nem bántotta, és az őrök sem zaklatták. Egyetlen dolog adott némi reményt Annának: Péter nem minden nap dolgozott.
Az orvos közeli barátságot ápolt a börtön igazgatójával, akinek szinte korlátlan hatalma volt. A férfi befolyása félelmet ébresztett mindenkiben. Hosszú ideig minden zavartalanul folyt, ám egyszer csak Annát váratlanul áthelyezték egy másik intézménybe. Péter döbbenten és tehetetlenül állt az események előtt, még a börtön igazgatója sem tudta, miért történt ez.
Az idő múlt, és közben vezetésváltás zajlott a börtönben. Az új igazgató, Gábor, komoly reformokba kezdett, ami Pétert óvatosságra intette. Egyelőre visszafogta magát, nehogy felkeltse az új főnök gyanakvását. Hogy biztosítsa a helyét, elkezdett segíteni a reformokban, jelenteni kollégáiról, és minden módon a főnök kedvében járni. A terv bevált: Gábor egyre inkább megbízott benne, gyakran kérte ki a véleményét.
Egy nap Gábor vadászatra hívta Pétert. Az orvos ezt hatalmas lehetőségnek látta, hogy még közelebb kerüljön hozzá. Reggel az igazgató megérkezett érte, Péter beszállt a kocsiba. Csak akkor vette észre, hogy nincsenek egyedül. Hátrafordult, hogy köszönjön az utasnak, és azonnal elfehéredett. Anna ült ott.
Fagyos csend következett. Végül Gábor bemutatta Annát, mint a saját lányát. Péter végigsöpört a rémült felismerés, majd dadogva megkérdezte, hogyan került Anna börtönbe. Az igazgató elmesélte, hogy lánya egy rosszfiú miatt került oda, aki drogot árult, és végül rá hárította a bűnt. Anna nem kért segítséget, de az apja végül megtalálta, és most már nem haragudott rá.
A kocsival egy erdőbe hajtottak, ahol Gábor elővett két puskát és egy medvejelmezt. Péterre nézett: „Ma te leszel a medve.” Az orvosnak esélyt adott: ha elmenekül, életben maradhat. Péter gyorsan felhúzta a jelmezt, majd futni kezdett. A távolból lövések dörögtek, de mindig mellette csapódtak be.
Végül az erdőben egy mocsárba rohant. Anna és az apja visszatértek az autóhoz, piknikezni kezdtek. Pár óra múltán Gábor felhívta a mentőszolgálatot: „A barátom eltűnt vadászat közben.” Pétert soha nem találták meg. A mocsarak pedig őrzik a titkaikat.
