A temetőbe látogatva gyakran találkozhatunk megindító emlékekkel, ám néha egy-egy sírfelirat különös igazságot hordoz magában. Amikor nemrég a keresztanyám sírját rendeztem, egy szomszédos sír felirata ragadta meg a figyelmemet. Ez az egyszerű sorokból álló üzenet mintha a saját szívemből szólt volna, olyan mély igazságokat tartalmazott, amelyek mindenkit megszólíthatnak.
A felirat, amelyet a kőre véstek, nem csupán emlékeztető, hanem figyelmeztetés is az élet törékenységére és múlandóságára. A szöveg a „Vándor!” megszólítással indít, mintha egy utazót szólítana meg, aki átmenetileg jár e világon. Az üzenet arra ösztönöz, hogy gondolkodjunk el azon, hogy mindannyian ugyanazon az úton haladunk, és ugyanaz a vég vár ránk.
A felirat így szól:
*Vándor!*
*Ha e kertben jársz, tekints e sírkőre,*
*És amit olvasol, tartsd meg emlékedben.*
*Ami te vagy most, az voltam egykor én is,*
*S ami én vagyok most, az fogsz lenni te is.*
*Mivel e világon, minden múlandó…*
*dúsgazdag s koldus egyaránt halandó.*
*Bármivel bírjál, mind e földön marad,*
*Tégy hát jót tehetséged szerint életedbe,*
*mert csak tetteid kísérnek a mennybe.*
A sírfelirat rávilágít arra, hogy a vagyon, a társadalmi rang és minden földi érték múlandó. Mindannyian halandók vagyunk, és végül csak a tetteink maradnak meg, mint örökség. Ezt az egyszerű, de mély mondanivalót könnyen elfelejtjük a mindennapok rohanásában.
Ez az üzenet arra emlékeztet minket, hogy a jószívűség és az életben végzett jó cselekedetek az igazi értékek. Az életünk során tett jó dolgok az egyetlen kísérőink az úton, amely mindenkit ugyanoda vezet, és ez az, ami igazán maradandó.
