Már 58 éves Hahó, Öcsi! egykori édes gyerekszereplője! Kovács Krisztián így néz ki napjainkban
1965. augusztus 15-én született egy tündéri, barna hajú kisfiú Budapesten, aki többek között gombafrizurája miatt is híres lett. Kovács Krisztián három és fél éves korában debütált A varázsló című filmben, amikor egy szereplők keresésére szóló hirdetésre jelentkeztek.
Az ő kiválasztása azonban szokatlan módon történt: keresztapja figyelmét keltette fel a hirdetés, és mivel Krisztián vagány kisfiú volt, megkérte az anyukáját, hogy vigyék el a castingra. A kissrác a sor elejére fúrta magát és a rendező ölébe ült, hogy az övé legyen a főszerep. Innentől pedig már nem volt megállás, hogy ő legyen a 70-es évek legnépszerűbb gyerekszereplője hazánkban.
Nem csoda, hogy a vagány kisfiút választották ki, később az is kiderült róla, hogy nagyon tehetséges. A film rendezője, Palásthy György ezért felkérte Török Sándor, aki számos regényt és mesét írt, hogy kifejezetten erre a kisfiúra írjon forgatókönyvet. Igy született meg a Hahó, Öcsi! és a Hahó, a tenger!
Játszott még Az öreg bánya titkában, az Utánam, srácok!-ban, a Keménykalap és krumpliorrban, a Családi körben és a Svédcsavarban, illetve a Barátom, Boncában, ahol Bujtor István volt a partnere, – utóbbiért nívódíjat is kapott. Igazi színészóriással is színpadra lépett, Latinovits Zoltánnal az 1976-ban bemutatott, A Kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című operettben ketten alakították a főszerepet.
Hiába vált a nézők kedvencévé, nem maradt a színészi pályán. A 80-as évek elején amikor kinőtt a gyerekkorból beleunt a filmezésbe. Még a Színművészeti Főiskolára megpróbált bejutni, de csak az első rostán jutott túl. Nem bánta, hátat fordított a médiának, informatikus lett belőle.
„A kalandvágy vitt el. Angliában sokáig dolgoztam informatikusként, egy fejvadász cég keresett meg. Ausztriában éltem két évet, ott ugyanis van egy tiroli panzióm. Két évig én vittem, de meguntam, elég volt a rabszolgamunkából. Amerikában a második feleségemmel élek. Az első házasságomból született kislányom, Janka már felnőtt nő, Magyarországon jogász, és már egy kislánya is van, tehát bármily furcsa, nagypapa vagyok”
– mesélte 2019-ben az Újságmúzeumnak. Nem nézi vissza a saját filmjeit, szereti Európát, minden ide köti. Máig sokan megismerik, ha feltűnik a budapesti utcákon, persze csak az generáció, aki a filmjein nőtt fel.
