A feleség egyedül van otthon,
amikor kopognak a bejárati ajtón.
Mikor ajtót nyit, egy férfit lát, aki megszólal:
– Elnézést, de van önnek pvnc1ja ?
A nő felkapja a vizet, rácsapja az ajtót.
Másnap ismét kopogtatnak. Megint ugyanaz a férfi
áll az ajtóban, és most is ugyanazt kérdezi:
– Elnézést, de van önnek pvnc1ja ?
A nő megint felháborodik, és rácsapja az ajtót a férfira.
Este beszámol a férjének, hogy mi történt. A férj
megígéri, hogy segít:
– Hagyd rám, drágám. Holnap itthon maradok veled. Elbújok
az ajtó mögé és mikor piszkos dolgot kérdez,
mondd neki nyugodtan, hogy “igen, van”. Aztán én elintézem a fószert.
Másnap menetrendszerűen jön a kopogtatás.
A férj az ajtó mögé bújik, a feleség pedig ajtót nyit.
Az idegen férfi ismét felteszi a megszokott kérdést:
– Elnézést, de van önnek pvnc1ja?
A nő most már nyugodtan mer válaszolni:
– Igen, van! És?!
– Kérem, rá tudná venni a kedves férjét, hogy az önét
használja a feleségemé helyett?
