Az interneten találtuk ezt a történetet, és mivel szerintünk érdekes, és van mondanivalója, megosztjuk veletek.
A szerző Sz. Ildikó, aki elbeszélése szerint egy nagyobb vidéki áruházban vásárolt, és a kislányával állt a kasszánál, amikor látták, hogy előttük egy idős hölgy éppen fizet.
A kosarában csupa hétköznapi áru volt, amelyek a mindennapokban szükségesek, és két Milka csoki – nyilván az unokáknak vette. Mikor fizetnie kellett, kiderült, hogy nincsen nála elég pénz, még nagyjából 650 Ft kellett volna, hogy mindent ki tudjon fizetni.
A pénztáros unottan és lekezelően megkérdezte, hogy akkor mit rak vissza a kosarából…
(A kép illusztráció)
Ekkor azonban Ildikó közbevágott, hogy ne rakjon vissza semmit a néni, mert ő állja a hiányzó összeget. Az idős hölgy megilletődött, és nem merte elfogadni, a pénztáros pedig unottan, mégis egyszerre meglepetten megkérdezte, hogy ugyan minek fizetne helyette, amikor nem is ismer őt!
Ildikó azonban odaadta a pénzt, mert úgy gondolta, ennyit igazán megtehet egy embertársáért! A néni később megvárta őket, és könnyes szemmel hálálkodott.
Bár kis dolog, mégis csodálatos tett! Nagyon fontos az emberség a hétköznapokban, ebben az egyre inkább elembertelenedő világban! Neked mi a véleményed?
(A borítókép illusztráció!)
