A felnőttek sűrűn hangoztatják a gyerekeknek, hogy addig örüljenek, amíg gyerekek, ugyanis felnőtt korban véget érnek a gondtalan mindennapok. A gyerekek persze ezt kétkedve fogadják, ugyanis ők meg vannak győződve róla, hogy felnőttnek lenni igenis jobb, hiszen a maguk urai lehetnek. Tehát nem a szüleik és tanáraik által támasztott szabályok, követelmények és korlátok szerint kell élniük. Aztán amikor végre elérik a várva várt felnőtt életkort, akkor rá kell ébredniük, hogy amiről gyerekfejjel álmodoztak, az csak egy szép illúzió volt. Így hát fordul a kocka, és immár arról álmodoznak, hogy bárcsak visszapörgethetnék az idő kerekét, és visszarepülhetnének a gondtalan gyermekévekbe.
(1) Az élet egy utazás a állatorvoshoz, ahol mi vagyunk a kutyák, akik élvezik a kocsikázást egészen mindaddig, míg rá nem jönnek, hogy hová is tartanak valójában.
(2) Gyerekként arról álmodoztam, hogy majd nekem is lesz valami szuperképességem, mint a szuperhősöknek a filmekben. Nos, felnőttként az egyetlen szuperképesség, amit szeretnék megszerezni, az a „fizetőképesség.”
(3) Valaki, akit nemrég ismertem meg: „Nagyon érdekesek a nonfiguratív tetoválások a lábadon.”
Én: „Ezek visszerek…”
(4) A mosás menete önálló felnőttként:
Mosógépbe pakolás: 5 perc
Mosás időtartama: 30 perc
Teregetés: 20 perc
Elpakolni a megszáradt ruhákat a szekrénybe: 7-10 nap
(5) Mire eléri a 30 éves kort az ember, végre lesz annyi munkatapasztalata, hogy betölthesse a pályakezdőknek meghirdetett állásokat.
(6) Gondolatok, amik 14 éves koromban foglalkoztattak: Alig várom, hogy végre felnőjek és pénzt kereshessek, hogy aztán beutazzam a világot.
Gondolatok, amik most foglalkoztatnak: Nehogy a munkahelyemen felejtsem az ételes dobozomat, mert csak ez az egy van, aminek megvan a teteje is.
(7) Az egész felnőttkor egy folyamatos „fej vagy írás” játék, amiben valamiért mindig a rossz oldalára esik az érme.
(8) Az ismerőseim azt gondolják rólam, hogy tök jól kézben tartom a dolgaimat és minden a terveim szerint alakul, pedig én csak tökéletes pókerarccal ülök az életem hullámvasútján, és erősen kapaszkodok a még megmaradt két szál hajamba.
(9) A fodrászom, miután végzett a frizurámmal:
– Jó lesz így?
Én faarccal:
– Igen, remek lett.
A pszichológusom:
– Nem akarta elmondani neki, hogy igazából borzalmas lett, ugye?
Én, miközben fekszem az ágyon egy sapkában:
– Valami olyasmi…
(10) Beszélgetés a barátommal:
– 20 éves korára minden embernek legalább két idegen nyelvet kell beszélnie.
– És melyik kettőt?
– Az angolt és a panaszkodást.
(11) A férj megtalálta a megfelelő kifogást, hogy ne kelljen felkelnie az ágyból 😀
(12) Kérlek ne küldjetek több közüzemi számlát, mert már ígysem bírom szusszal.
(13) 10 évesen, amikor az éjszaka közepén zajt hallok az ágyamban fekve: Jaj, ez biztosan egy szörny! Úgy félek!
16 évesen, amikor az éjszaka közepén zajt hallok az ágyamban fekve: Nem félek a szörnyektől, ez az én szobám, és itt én vagyok a főnök!
23 évesen, amikor az éjszaka közepén zajt hallok az ágyamban fekve: Ha van itt valami szörny vagy betörő, akkor gyorsan végezzen vlem, mert holnap ki kell fizetnem a havi albérleti díjat.
(14) A felnőttkor 90%-a a pénz miatti stresszelésből áll, és a maradék 10% pedig abból, hogy arra költjük a stresszesen megkeresett pénzünket, hogy egy kicsit kényeztessük magunkat, amiért folyton stresszelünk.
(15) Reggel a metrón megállt mellettem egy anyuka a kisfiával, aki rám mutatott és megkérdezte az anyjától:
– Miért van itt ez a néni a metrón?
– Mert felnőtt ember, és biztosan megy dolgozni a munkahelyére.
– De hát nem lehet felnőtt, hiszen dinoszauruszos zoknija van.
– Majd ha nagy leszel, akkor megérted, hogy a felnőtteknek is szüksége van dinoszauruszos zoknira, hogy egy kis vidámságot csempésszen a hétköznapjaikba.
(16) Eljön az az életkor, amikor tudni fogod, hogy a fiatalként elkövetett baklövéseid és a feleslegesnek tűnő próbálkozásaid nem voltak teljesen hiábavalóak, ugyanis ezek tettek azzá az erős emberré, aki most vagy.
