“Kedves lányom!
Lassan írom a levelem, mert tudom, hogy nem tudsz gyorsan olvasni. Már nem ott lakunk, ahol eddig, mert apád olvasta, hogy a legtöbb baleset az otthontól 20 km-es körzetben történik, úgyhogy elköltöztünk.
A házszámot sajnos, nem tudom megírni, mivel az előző lakók magukkal vitték, hogy ne kelljen a címüket megváltoztatni. Az új házban minden nagyon szép és jó. Mosógép is van, bár nem működik valami jól. Beletettem a ruhát, meghúztam a láncot, és azóta nem láttam belőle semmit. Mindent összevetve nem rossz itt.
A múlt héten csak kétszer esett az eső, egyszer három, egyszer négy napig.
Elküldtem a kabátot, amit kértél, de apád szerint a gombok miatt túl nehéz lett volna a csomag, úgyhogy levágtam mindegyiket, és beletettem őket a kabát zsebébe. Az a lüke bátyád valamelyik nap bezárta a kocsi kulcsot, és több mint két órába telt, míg apádat és engem kiszabadítottak az autóból.
A nővérednek ma gyereke született, de még nem tudjuk, fiú-e vagy lány, így azt sem tudom megírni, hogy nagynéni vagy nagybácsi lettél. Képzeld! A szomszéd beleesett a pálinkás hordóba. Néhányan megpróbálták kihúzni, de ő hősiesen ellenállt és megfulladt. Szegény embert három napig hamvasztották.
Máskülönben nincsen sok újság, minden a megszokott mederben folyik. Csókol szerető anyád!
Ui.: Akartam pénzt is tenni a borítékba, de már le volt zárva”
