A szoptatást régóta ünneplik, mint az anya és gyermeke közötti táplálkozás és kötődés létfontosságú és természetes aktusát. Az utóbbi időben azonban a saját gyermeken kívüli szoptatás koncepciója heves vitákat és megosztott véleményeket váltott ki. A legújabb vita Emily Boazman, egy háromgyermekes anyuka ügyét érinti, aki dicséretet és kritikát egyaránt kiváltott, amiért unokahúgát szoptatta, hogy testvérének a szükséges segítséget nyújtsa.
A vitatott videó
Emily Boazman története a TikTok-on bukkant fel. Egy sor őszinte videóban láthatjuk, ahogy szoptatja húga, Katelyn újszülött kislányát, miközben Katelyn szünetet tart. A családi támogatás és szolidaritás eme cselekedete gyorsan figyelmet keltett. Több száz nő fejezte ki csodálatát Emily nagylelkűsége és együttérzése iránt. Sokan csatlakoztak, és megosztották saját tapasztalataikat, amikor a rokonok csecsemőit szoptatták a szükség idején, hangsúlyozva a gyermeknevelés közösségi aspektusát.
A kritikusok is megrohanták.
Azonban nem mindenki tapsolt Emily gesztusának. A kritikusok kellemetlen érzésüknek adtak hangot, „furcsának” nevezve a cselekedetet. Néhányan a határokkal és a féltékenységgel kapcsolatos aggodalmukat fejezték ki. Eleinte még mindkét férjet is sokkolta a helyzet. Emily úgy véli, a meglepetésük annak köszönhető, hogy másképp nőttek fel, mint ő és a húga, valószínűleg sosem látták ezt a fokú közelséget.
Az ellentétes hangok aláhúzták a szoptatással kapcsolatos társadalmi attitűdök összetettségét, valamint a személyes választás és a kulturális normák közötti elmosódó határokat.
És szükségét érezte annak, hogy megvédje magát.
Egy nemrégiben adott interjúban Emily megvédte tetteit, és kijelentette, hogy szándékában áll destigmatizálni a mások babáinak szoptatását. Kiemelte a szoptatós dajkaság történelmi normáját, és hangsúlyozta, hogy a modern korban fontos lenne feléleszteni ezt a hagyományt. Emily számára unokahúga szoptatása szimbolizálja az ősi mondást, miszerint „egy falu kell” egy gyermek felneveléséhez, kiemelve a családi és közösségi támogatás kölcsönösségét.
Katelyn, nővére, Emily érzéseit visszhangozva, szilárd bizalmát és háláját fejezte ki Emily azon döntése iránt, hogy szoptatja lányát. Otthon lévő anyukaként és közeli testvérekként Katelyn nemcsak természetesnek, hanem mélyen megnyugtatónak is tekintette Emily szoptatásban való részvételét. A szülés utáni kimerültség kihívásaira reflektálva Katelyn hangsúlyozta, hogy Emily segítsége felbecsülhetetlen megkönnyebbülést és támogatást nyújtott. Katelyn szemében az, hogy egy megbízható családtag közreműködött a baba etetésében és vigasztalásában, nemcsak az ő terheit könnyítette meg, hanem megerősítette a testvéri kötelék erejét és a gyermekeik jólétének ápolása iránti közös elkötelezettségüket is.
Az igazi ok, amiért szoptatja unokahúgát.
Emily döntése, hogy unokahúgát szoptatja, a családi szeretet és szükségszerűség mélyebb összefüggésében gyökerezik. Katelyn, Emily húga egészségügyi problémák, többek között egy C. difficile fertőzés miatt szembesült a szoptatással kapcsolatos kihívásokkal, ami veszélyeztette a tejtermelő képességét. A saját fia, az akkor 18 hónapos Keen szoptatásával járó feladatokkal zsonglőrködve Emily önzetlenül kiterjesztette anyai gondoskodását húga újszülöttjére. Saját tejtermelését és tápláló ösztöneit felhasználva Emily zökkenőmentesen beillesztette a szoptatási alkalmakat a napi rutinjába, akár a bébiszitterkedés közben, akár amíg Katelyn kórházban volt.
Az Emily Boazman unokahúga szoptatása körüli vita szélesebb körű kérdéseket is felvet az anyatej hozzáférhetőségével és az anyák számára elérhető támogatási rendszerekkel kapcsolatban. Az olyan szervezetek, mint az Ausztrál Szoptatási Szövetség elismerik az anyatej mint a csecsemők optimális táplálékforrása fontosságát, és olyan megoldások mellett érvelnek, mint a donortej, ha a szoptatás nem lehetséges.
Emily Boazman döntése, hogy unokahúgát szoptatja, a modern anyaság összetettségét és árnyalatait szimbolizálja. Miközben a hagyományos normákat is megkérdőjelezi, cselekedete a család tartós kötelékét és a hajlandóságot hangsúlyozza, hogy a szeretteink jólétéért önmagunkat nyújtsuk. A társadalom folyamatos fejlődése során elengedhetetlen, hogy az ilyen vitákat empátiával, megértéssel és annak felismerésével közelítsük meg, hogy a családok milyen sokféle módon navigálnak a gyermekvállalás útján.
