A mai modern időkben a közösségi média varázslatos eszközzé vált, amelyet mindannyian arra használunk, hogy kapcsolatban maradjunk, és képeket osszunk meg mindennapi életünkről és kisgyermekeinkről. De ennek a fiatal anyukának az esetében a szeretett fiáról készült képek megosztása valami mássá vált, és ő elhatározta, hogy beszélni fog róla.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Natasha egy fiatal nő, aki bátran vág bele az anyaság csodálatos útjába. Mint sok más büszke anyuka, ő is szereti megosztani az imádott 1 éves kisfiáról, Raedynről készült fotókat és videókat a közösségi médiában.
Ami azonban egyedivé teszi őt, az az, ahogyan a fia külseje miatt érkező kegyetlen kommenteket és online kritikákat kezeli. Natasha megállja a helyét, és így válaszol a gyűlölködőknek: „Nem adom fel… A fiam egyedi megjelenése nem határozza meg az értékét, ő egyszerűen tökéletes”.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A kis Raedyn Pfeiffer-szindrómával született, ami egy olyan állapot, amely hatással lehet a koponyára, az arcra és a végtagokra. De Natasha számára a fia egy tökéletes kincs, ezért szeretettel oszt meg róla képeket, amikor csak tud.
Sajnos nem csak az online trollok kegyetlenségét kell elviselnie. Natashának a való életben is meg kellett küzdenie az érzéketlen megjegyzésekkel. Elmondása szerint a nyilvánosság előtt az emberek néha olyan helytelen kérdésekkel állnak elő, mint például: „Miért néz ki így a gyermeked?” Szerinte nem illik így bánni valakivel.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A fiatal anyuka bevallja, hogy ez kimerítő tud lenni, különösen akkor, ha nyilvánosan van jelen. Nehezen érti, hogy az emberek miért olyan megszállottak a fia külsejével kapcsolatban. Újra és újra elmagyarázza: „Olyan életet él, mint minden más gyerek. Lehet, hogy másképp néz ki, de ettől még nem érdemel kevesebb szeretetet és elfogadást”.
Határozottan hozzátette: „A fiam megérdemel egy örömökkel és szeretettel teli életet, és én nem fogom abbahagyni a harcot ezért”. Számára fontos, hogy mindenki megértse, ő egy anya, a fia pedig az ő gyermeke, így ők egy olyan család, mint bármelyik másik. „Remélem, eljön a nap, amikor a világ megtanulja elfogadni a fogyatékkal élő embereket, anélkül, hogy a külsejük alapján ítélkezne felettük.”
