Szó szerint a halálba vezetett az osztálykirándulás, amelynek során hét diákot órákig próbáltak újraéleszteni, miután belezuhantak a mindössze 2 fokos, jéghideg vízbe. A mentőcsapatok végül sikerrel jártak, és hosszas, kitartó próbálkozás után visszahozták a halálra fagyott fiatalokat az élők sorába. Az eset 2011-ben történt, és 2019-ben a BBC egy dokumentum-filmet is készített a túlélőkkel, akik fájdalmas őszinteséggel beszéltek a tapasztalataikról.
2011 februárjában egy 13 tagból álló diákcsapat és két tanár útnak indult a dániai Præstø-től északra lévő vizekre, osztálykirándulás címszó alatt, egy sárkányhajóban. Alig 20 perc elteltével, a kenuhoz hasonló vízijármű az erős szél miatt felborult, a diákok pedig belezuhantak a jéghideg vízbe.
Több száz méterre a szárazföldtől és minden kommunikációs eszköz nélkül a káosz gyorsan eluralkodott rajtuk, és a hipotermia is elkezdte szedni az áldozatait. Hét tinédzser szíve órákig leállt, őket csodával határos módon végül vissza tudták hozni a halálból. Egy talpraesett osztálytársuknak köszönhetik az életüket, akinek sikerült időben kiúsznia, és másfél kilométert futott, hogy riassza a mentőszolgálatot.
Dr. Steen Barnung, aki a mentőcsapat tagja volt, a dokumentumfilmben úgy nyilatkozott, helikopterrel siettek a helyszínre, ahol egy férfi fogadta őket, aki „ugyanazokat a szavakat ismételgette: mind meghaltak, mind meghaltak, mind meghaltak”. Addigra már két órája nem vert a gyerekek szíve, és a bőrük „jéghideg” volt az érintésre. Ennek ellenére dr. Michael Jaegar Wansche, az orvos, aki a kórházba kerülésük után ellátta a fiatalokat, biztos volt benne, hogy meg tudja menteni az életüket.
„Amikor olyan hidegek, mint ők voltak, tudjuk, hogy újra tudjuk éleszteni őket. Halottak, de nem igazán halottak. Még mindig volt esélyünk” – fogalmazott a szakorvos. Elmagyarázta, hogy az extrém hipotermia, amelynek a diákok az áldozataivá váltak, leállította ugyan a szívüket, de az anyagcseréjüket is lelassította, ami azt jelenti, hogy nem károsodtak a szerveik, hanem azok újra fognak indulni, amikor a testük felmelegszik. „Ekkor azt céloztuk meg, hogy 10 percenként egy fokot melegítsük a vért” – folytatta dr. Wansche. Hat órával később, mint a hét tinédzser szíve újra elkezdett dobogni.
„Nem lehet leírni az érzést” – szólalt meg a filmben Katrine, az egyik túlélő, aki a baleset idején csak 16 éves volt. „Mindenki annyira boldog volt, mert mindenki felébredt aznap. Minden szülő ott volt a váróteremben, mi pedig csak úgy kimentünk, sikoltoztunk és ugráltunk. Annyira tele volt [a kórház] nevetéssel és boldogsággal, mert mindenki felébredt” – tette hozzá a lány, akinek végül sikerült önállóan kiúsznia a partra, bár azt hitte, rég meghalt.
„Annyira fagyos volt, annyira hideg volt. És jég volt a vízen. Amikor feljöttem a víz alól, kezdődött a rémálom. Minden olyan volt, mintha nem is létezne. Látszott a pánik. A tanár azt mondta, ki kell úsznunk a partra, mert különben meghalunk. Nagyon nehéz volt, mert nem volt erő a lábadban. Abban a pillanatban azt gondoltam: ’oké, most meg fogok halni’” – idézte fel a szörnyű napot Katrine.
Túlélőtársa pedig, Casper, aki órákig volt kómában, így emlékezett vissza: „kemény idő volt. Nagyon szeles volt”. Amikor a csónak felborult, ő képtelen volt úszni a jeges vízben, mire az egyik osztálytársa megpróbált segíteni neki. „De rövid idő múlva a víz hőmérséklete miatt klinikailag halott voltam” – jegyezte meg a tinédzser, akinek végül szerencséje volt.
„Felépült, és 26 fok körül visszaállt a normális szívritmusa. Ettől kezdve a fő hangsúlyt az agyra helyeztük” – részletezte a kezelésének menetét dr. Wansche. A fiú testhőmérséklete 17 fokra zuhant vissza, amikor beállt nála a sokk.
Annak ellenére, hogy félő volt, hogy a diákok agya károsodhatott az oxigénhiány miatt, dr. Wansche szerint „nem láttak rendellenességet” a felvételeken. „És ez elképesztő. Ez volt az eddigi egyetlen olyan baleset, amelynek hipotermiás áldozatait egyszerre sikerült mind újraéleszteni. Méghozzá 100%-os túléléssel” – jegyezte meg a szakorvos.
Bár mind a hét fiatal orvosilag egészséges, maradandó károsodások nélkül, a traumaként megélt esemény miatt Katrine például még ma is szenved pszichés „összeomlásoktól”.
„Amikor majdnem meghaltál, az… egy kicsit más. Megtanultam, mi a fontos és mi nem fontos. Mi az, amiért érdemes küzdeni. Nagyon boldog vagyok, hogy életben vagyok. Nehéz elmagyarázni, mert olyan közel voltam ahhoz, hogy elveszítsem az életem. De most már tudom, hogy megvan” – vallotta a lány.
Azonban nem mindenki volt olyan szerencsés, mint ők. Az egyik tanár, aki nem viselt mentőmellényt, nem élte túl az esetet. A holttestét néhány héttel később találták meg a tengerben. A tragédia miatt az iskola vezetőségét még abban az évben emberöléssel vádolták meg, és az igazgatót 60 nap börtönbüntetésre ítélték. Továbbá az iskolát mindenfajta vízen végzett tevékenységtől eltiltották, az azt követő 3 évre, és az intézmény komoly pénzbírságot kapott.
