Néha nem kell ordítani, hogy meghallják a fájdalmadat. Néha elég, ha csendben csomagolsz, és elindulsz… magad felé. Zsuzsát elfelejtették – a születésnapján, az életében, minden nap. De ő nem felejtette el, hogy valaha volt egy álma. Egy ecsettel és egy bőrönddel új életet kezdett. Mert a csend néha nem magány – hanem szabadság.
„Zsuzsa csendje”
A gyertya lassan égett le a fehér torta közepén. A gyerekek már rég elrohantak a nappaliból, és a férje, András, a fotelben görnyedt a telefonja fölé, valami futball összefoglalót bámulva. Zsuzsa csendben nézte a kanálban megolvadt krémet, amit senki nem kért repetára. Ma volt az ötvenedik születésnapja. Nem felejtették el. Csak épp… nem volt fontos.
Este, mikor mindenki elaludt, Zsuzsa egy régi dobozt húzott elő az ágya alól. Tele volt emlékekkel: egyetemi jegyzetek, el nem küldött képeslapok, egy megsárgult brosúra egy párizsi galériáról. Egy régi napló is ott hevert, benne ezekkel a szavakkal:
„Ha egyszer elég bátor leszek, újra elkezdem. A rajzolást. Az életemet.”
Másnap hajnalban felkelt. Csendben becsomagolt egy hátizsákot. A férje fel sem ébredt. A gyerekek iskolában voltak. Zsuzsa beült az autóba, és elindult.
Nem tudta pontosan hova. Csak azt tudta: nem maradhat ott, ahol láthatatlanná vált.
Két hónappal később egy kis balatoni faluban bérelt műtermet. Minden reggel kinyitotta az ablakokat, engedte be a fényt, és leült festeni. A képei megteltek árnyalatokkal, viharos kékekkel és napsárga fényekkel. Egy nap egy galériatulajdonos lépett be az ajtón.
– „Ez a fájdalom… és ez az ébredés… minden ecsetvonásban ott van” – mondta halkan. – „Kiállítanám.”
Zsuzsa elmosolyodott. Nem a dicséret miatt. Hanem mert tényleg újra elkezdte.
A volt férje három hónappal később hívta először.
– „Mindenki kérdezi, hol vagy. A gyerekek… hát, furcsa nekik.”
– „Mondd meg nekik, hogy most boldog vagyok” – válaszolta Zsuzsa. – „És ha kíváncsiak rám, látogassanak meg. A Balatonnál vagyok. A műteremben. Ott, ahol végre csend van. De nem az a fajta, amit otthon hallgattam, hanem az, amit én választottam.”
A kép illusztráció
