A gyereknevelés szinte állandó elfoglaltságot jelent a szülők számára. Pláne abban az időszakban, amikor még viszonylag kisebbek a gyerekek. Ez sok olyan komikus, és kevésbé komikus pillanatot eredményez a szülők számára, amiket a gyerekek kirepülése után is fel tudnak idézni.
1. A kislányom: Anyu miért sminkeli ki magát mindig, amikor elmegy itthonról?
Én: Azért, hogy szép legyen.
A kislányom: De hát ő már így is elég szép. Apa, inkább neked kellene kisminkelned magad.
2. A 4 éves kislányom ma megkérdezte tőlem, hogy elég időt töltettem-e az anyaképzőben, mielőtt ő megszületett volna, és hogy biztosan eleget gyakoroltam-e a játékbabákkal. Az az érzésem, hogy vizsgáztatni akar.
3. Ma hajnali 4-kor arra ébredtem, hogy a kislányom azt üvöltözi a szobájából, hogy nem találja a lábait! Átmentem hozzá, hogy segítsek neki megkeresni, de addigra már megtalálta. Örömmel újságolta el, hogy mindvégig a takarója alatt voltak.
4. A 5 éves kisfiam megkérdezte tőlem vacsora közben, hogy „Ha egy szelet rántott húst beteszünk a DVD lejátszóba, akkor az lejátszik egy filmet a csirke életéről?”
Mielőtt szülővé váltam volna, elolvastam egy pár nevelésről szóló könyvet, de erre a kérdésre egyik sem készített fel.
5. A 4 éves kisfiam, miután valami rosszat csinált: Most mérges vagy rám?
Én: Nem…
A kisfiam: Pedig frusztráltnak látszol.
Én: Mert az is vagyok.
A kisfiam erre megvonja a vállát, és így szól: Hát ez van, ha gyerekeid vannak.
6. A 3 éves kislányom épp az előbb viharzott el mellettem egy rakás mesekönyvvel a kezében. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mégis hová siet ennyire, csak ennyit válaszolt morcosan: „Mindjárt lesz egy értekezletem, és késésben vagyok!”
7. A gyermekem megkérdezte, hogy ő hol volt, mielőtt megszületett volna, én pedig mondtam neki, hogy a pocakomban. Erre elkezdett sírni, és így szólt: „Miért ettél meg?!”
8. A kislányom szombat reggel 6-kor, amikor éppen kávét töltök magamnak, hogy beinduljon valahogyan a nap: „Anyu, hogyan működik az elme?”
9. A kislányom közel hajolt az arcomhoz, és ezt mondta: Szeretlek anyu!
Én: Én is szeretlek, kicsim!
A kislányom, miközben még közelebb hajolt hozzám: De azért remélem, hogy nekem sosem lesznek olyan nagy ráncok a szemem alatt, mint neked.
10. Mondtam az 5 éves gyermekemnek, hogy főzelék lesz vacsorára, mire szúrós tekintettel rám nézett, és így szólt: „Ahhoz túl jól viselkedtem ma, hogy főzeléket kelljen ennem.”
11. A 7 éves kisfiamat áthívta játszani magukhoz egy lány osztálytársa. Amikor átmentünk, kb. 5 perc játék után a kislány megkérdezte, hogy felmehetnek-e az emeletre, hogy megmutassa a fiamnak a titkos kis gépét. A kislány anyukája és én aggódva mentünk utánuk, de aztán megláttuk, hogy csak a fürdőszobai mérlegen méregetik egymást és a játékokat.
12. Megkérdeztem a kisfiamtól, hogy őt kemény fából faragták-e, mire rávágta, hogy „Nem, mert még a kemény fa is könnyen eltörhet.”
