A gyerekek bármiféle tudatosság nélkül is szellemesebbeket tudnak mondani, mint a humoristák egy része. Ezen képességük a felnőttekétől eltérő logikájukból és az őszinteségükből fakad. De hát a gyerekszáj már csak ilyen. A szülők és a tanárok előszeretettel jegyzik fel a gyerekektől elhangzó vicces megszólalásokat. Így aztán évek múltán is bármikor felidézhetik azokat, amikor szeretnének egy jót derülni, vagy éppen mások arcára mosolyt csalni. Ahogyan az reményeink szerint ebben az esetben is történni fog.
1. A lányom éppen mesét nézett a tévében, aminek az egyik jelenetében a férfi azt mondta a nőnek, hogy „őrülten szeretlek!”. Ezután a kislányom rám nézett, és így szólt:
– Apa, te amikor megpillantottad anyát, akkor azonnal megőrültél, vagy csak azután, hogy összeházasodtatok?
2. A kislányom azt mondta, hogy szeretne vinni az oviba alvós plüssállatot. Mondtam neki, hogy részemről rendben. Ezután elgondolkozott, majd teljesen komoly arccal megkérdezte:
– Anyu, neked ugye apu az alvós állatod?
3. A kisfiam egyszer teljesen komoly hangon megkérdezte tőlem:
– Apu, neked hány nő mondott nemet, mire anyu végre hozzád ment?
4. Az asztalnál számoltam a pénzt, amikor az egyik kisgyermekem megkérdezte:
– Anya, ez a te pénzed vagy az apáé?
A másik kisgyermekem, mielőtt még bármit is válaszolgattam volna:
– Nem mindegy az? Úgyis az anyu költi el!
5. A buszon egy anyuka és a kislánya ült előttem. A következő párbeszéd hangzott el közöttük:
– Anyu, az emberek miért nőnek fel?
– Mert ez az élet rendje. Te is felnősz majd egyszer.
– De én nem akarok felnőtt lenni!
– De felnőttnek lenni nagyon szórakoztató, kicsim.
– Hát apán nem úgy látom, hogy jól szórakozna.
6. Elmentem a kisfiammal felköszönteni a nagymamáját nőnap alkalmából. Átadta a virágot, majd így szólt:
– Boldog nőnapot, nagyi!
– Köszönöm kisunokám! Szeretnéd, hogy…
– Igen, igen, igen! Szeretném, ha csinálnál nekem pörköltet nokedlivel.
7. A kislányom így szólt hozzám:
– Anya, én téged szeretlek a legjobban a világon, mert a te pocidból bújtam ki!
Meghallotta ezt az apja is, és óvatosan megjegyezte:
– Azért nekem is volt némi közöm a dologhoz.
Erre a kislányunk:
– Áááá, apa te azt csak úgy mondod, mert be akarsz kerülni a mis kis körünkbe!
8. Épp egy összejövetelre készülődtünk a feleségemmel. A kislányom így szólt, amikor meglátott engem az öltönyömben:
– Apa, szerintem most nem ezt a ruhát kellene felvenned!
– És miért nem, Kincsem?
– Hát mert másnap reggel mindig megfájdul tőle a fejed!
9. A gyerekemet arra tanítottam, hogy ne álljon szóba idegenekkel. Amikor 10 éves volt, úgy döntöttem, hogy próbára teszem. Megkértem az egyik barátomat, akit a kislányom nem ismer, hogy próbáljon meg vele beszélgetésbe elegyedni a lépcsőházunk bejáratánál. A lányom azonnal kapcsolt, és a barátom szavába vágott:
– Anya nem engedi, hogy szóba álljak idegenekkel, és nemsokára hazaér, szóval beszélj gyorsabban!
10. A kisfiunk ugrálás közben beletérdelt az ágyon fekvő apja legérzékenyebb pontjába, aki fájdalmasan felkiálltott:
– Hát hogy lesz így kistestvéred, ha összetöröd a tojásokat?!
Erre a kisfiunk vállon veregette az apját, és így szólt:
– Még szerencse, hogy nem te tojod, hanem anya!
11. A kisfiam így szólt hozzám néhány nappal a születésnapja előtt:
– Anya, én tampnt szeretnék kapni a szülinapomra!
– Tudod te egyáltalán, hogy mi az?
– Nem igazán, de a tévében azt mondták, hogy mindennap mehetsz vele futni, biciklizni, úszni a tengerpartra, és azt csinálhatsz amit csak szeretnél, mert nem veszi észre senki.
